14383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teljesen átfehérített és megfestett spanyolnád előállítására
— 2 — és a fehérítést és festést akképen végezze, liogy az alul fekvő háncs egész vastagságában teljesen átfehéríttessék és megfestessék, a mit eddig kivihetetlennek tartottak. E mellett az alkalmazandó eljárás különbözőképén lesz megválasztandó, a szerint, a mint a föladat abban áll, hogy az ú. n. «fonónád», azaz a nádnak mechanikailag lehúzott fölső rétege vagy pedig a «rudas nád». azaz a természetes nyerstermény kezelendő. Az utóbbi esetben sem nehéz a fehérítő folyadékot belülről a háncsréteggel érintkezésbe hozni, mert a spanyol nád hosszirányában tudvalevőleg rendkívüli módon áteresztő és aránylag könnyen, gyönge nyomás alkalmazásával, megtölthető folyadékkal. Ha azonban ilyen módon járunk el, akkor azt tapasztaljuk, hogy éppen a fölső rétegeket, melyek kovasav által vannak áthatva. nem támadja meg a fehérítő szer. Ha a fehérítést soká folytatjuk, akkor végre elérhetjük a tökéletes átfehérítést, miután azonban a fehérítő folyadék kémiai hatást gyakorol a rostra, azért a farost azon részei, melyekben a fehérítő hatás már a művelet elején föllépett, teljesen megbontatnak, ha a kezelés nagyon soká tart. A fehérítésnek tehát csak bizonyos ideig szabad tartani, minélfogva gondoskodni kell, hogy a fehérítő hatás már a művelet elején a nád minden részére egyidejűleg hasson. Erre a czélra föltaláló többféleképen jár el. A nádat zárt edényekben tesszük a fehérítő fürdőbe és nagy nyomásingadozásoknak vetjük alá a végből, hogy már kezdettől fogva jól átitassuk. Miután azonban éppen a kovasavval áthatolt háncsréteg keresztirányban nehezen áteresztő, ennélfogva .előnyösnek bizonyult a nyomásingadozások által való mechanikai kezelésen kívül a nádat még előzőleg kémiai kezelésnek is alávetni, melynek czélja annak likacsait akképen fölnyitni, hogy azután a fehérítő szabadon behatolhasson. Erre a czélra legalkalmasabb az alkálikus oldatokkal, főképen káliumvegyületek oldataival való kezelés és e mellett csak arra kell ügyelnünk, hogy ezen oldatok konczentráczióját és hőfokát ne válasszuk olyan magasnak, hogy maga a kovaréteg föloldódjék. Ha másrészt művészi szempontból bágyadt fölületet akarunk kapni, akkor a hőfok és konczentráczió megfelelő emelése által ezen előkezelésnél a kovarétegnek bármely tetszőleges mértékben kivánt marása könnyen elérhető. Ezen előkezelésre különösen alkalmasnak bizonyult a körülbelül 6ü /0 -os kálihidrátoldat, melyet hidegen körülbelül 12—24 órán át engedünk behatni. Ha jelen eljárás szerint ú. n. fonónádat akarunk előállítani, akkor legelőnyösebben úgy járunk el, hogy a fonónádat előbb lehúzzuk és azután a leírt előkezelésnek vetjük alá. Ezen esetben a nyomásingadozások által való mechanikai kezelés teljesen elmaradhat. A nevezett alkálikus oldatokat közvetlenül a fehérítő fürdőhöz is hozzáadhatjuk. Feltaláló előtt ismeretes, hogy a spanyol nádnak alkálikus oldatokkal való kezelése már korábban ajánltatott és pedig a kovaeltávolítás czéljából. Ezen eljárás, mint ismeretes. a gyakorlatban nem vált be, és pedig főképen két okból: először az energikus szódakezelés, mely a kovaeltávolítás czéljából szükséges volt, pusztítókig hatott a rost mechanikai tulajdonságaira és másodszor minden alkálikus kezelés a nádat erősen barnára festi, mely az eddig szokásos fehérítési eljárás szerint nem volt teljesen eltávolítható, hanem a később alkalmazott festéseknek sárga árnyalatot kölcsönzött, mely a piacz ízlésének nem felelt meg. Ha a fehérítést azután még tovább folytatták, akkor a nád színe szürke árnyalatokba ment át, melyet szintén nem kedveltek. Föltaláló már most azt találta, hogy egyrészt az alkáliákkal való gyönge kezelés, mely szükséges a likacsok felnyitására, a nád mechanikai tulajdonságait észrevehetően nem befolyásolja és másrészt ezen kellemetlen, ú. n. «tojássárga» keletkezése lényegileg a különböző rétegek egyenlőtlen átfehérítésének volt tulajdonítható, amennyiben
