14341. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos fékeken
a 3. ábra a demagnetizáló kommutátor fölülnézete, a tokfödő eltávolításával; a 4. ábra az indítókészülék dobjának különféle helyzeteiben létesülő áramkörök és kapcsolatok vázlata. Az 1. ábrában az indítókészűlék dobja síkba van kifejtve és az egyes helyzetek a pontozott vonalak közti hézagok által vannak jelölve.. Az 1—13 számok által jelölt közök a dob munkaoldalán levő működő helyzetek, míg az (A B C D E) és (F) betűkkel jelzett közök, a dob fékező oldalán levő működő helyzeteket jelölik. A (G C Cl C2 B R2 R4 R5 R6 R7) és (T) kontaktusok, melyeket ezután fő-stationer kontaktusoknak fogunk nevezni, együtt működnek a dobon megfelelően elhelyezett kontaktus-szalagokkal. A (C3) és (R3) kontaktusok szintén együtt műküdnek a dobon megfelelően elhelyezett szalagokkal és a következőkben segédstationer kontaktusoknak neveztetnek. A fő- és segédkontaktusok relatív helyzete olyan, hogy a midőn az előbbiek a dobon az (1) helyzetben vannak, az utóbbiak a (9) helyzetbe jutnak és a midőn az előbbiek az (A) helyzetben vannak, az utóbbiak az (5) helyzetbe jutnak. Ha ezen körülményt emlékezetben tartjuk, a dob különféle helyzeteinek megfelelő áramkörök nehézség nélkül követhetők. A készüléken továbbá egy (L) kiegészítő stationer kontaktus-sorozat és (P) (Bl) mozgatható kontaktus-sorozatok vannak alkalmazva. A (P) és (Bl) kontaktusok czélszerűen szintén egy dobon vannak elhelyezve, mely a fődob tengelyére ékelhető vagy egyéb módon azzal összeköthető, úgy hogy az (L) és (P) kontaktusok akkor jutnak érintkezésbe, midőn a fődob oly helyzetben van, hogy a motorokat munkaárammal látja el, míg az (L) és (Bl) kontaktusok akkor érintkeznek, a midőn a fődobot a fékező helyzetek bármelyikébe állítjuk. Az áramkörök részére való (R) ellenállás változtatható az által, hogy (r rl r2 r3) és (r4) részekre van osztva, mint az ily készülékeknél szokásos. A két motor gerjesztő mágnesei (Pl) és (F2)-vel vannak jelölve, míg az armatúrák (Al) és (A2)-vel. (Ml) és (M2) a fékmágnesek, melyek megfelelően az (Al) és (A2) armatúrákkal egy áramkörben vannak. A midőn az indító készülék a fékező helyzetek valamelyikében van, egy helyi áramkör létesíttetik, mely két párhuzamos ágat tartalmaz és ezek mindegyike egy motort és a megfelelő fék-mágnest foglalja magában. Egy kiegyenlítő vezeték összekapcsolja a gerjesztő mágnesek és az armatúrák közt lévő ágakat. Azon czélból, hogy a fék-mágneseket demagnetizáljuk, midőn fékező-hatás nem kívántatik, az (M) önműködő kommutátort használjuk (1., 2. és 3. ábra), melynek szerkezete a következő: Az (m) elektromágnes csavar ulatának egyik vége az áramszedővel van összekötve, vagy egyéb módon van a motorok működésére szolgáló áramforrással kapcsolva, a a másik vége pedig a (K) mágnesen át (1. ábra) a (T) kontaktushoz vezető sodronynyal van összekötve. Az (M) tokban a (H) rúd csapok körűi forgathatóan van ágyazva, melynek alsó részére egy vele keresztirányban álló (Hl) rúd van erősítve. A (Hl) rúd egyik végén (a) vaslemezzel van ellátva, mely közvetlenül az (m) mágnes fölött áll, míg a (Hl) rúd másik vége az (M) tok alsó részével (s) rúgó által van összekötve. Ezen rúgó a (Hl) rudat lehúzza, úgy hogy az (a) vaslemezt az elektromágnestől távol tartja. A (H) rúd mindkét végén a keresztirányban megerősített (i il) kontaktuslemezek vannak elrendezve. Az (m) tok egyik oldalára a (t t2 t4) kontaktusok vannak szerelve, melyek közül (t) kontaktus az (i) lemezzel állandóan van összekötve, míg a (t2) és (t4) kontaktusok az (M) tok belsejébe nyúlnak, úgy hogy az (i) lemez végei által elérhetők. Az (M) tok másik oldalára hasonló (tl t3 t5) kontaktusok vannak szerelve, melyek az (il) lemezzel hasonló kapcsolatban állanak. Az (s) rúgó húzása folytán az (i) és (il) lemezek rendesen a (t4) illetőleg (t5) kontaktusokkal érintkeznek, ha azonban az (m) elektromágnes csavarúlatán áram megy j keresztül, akkor ezen mágnes az (a) lemezt
