14341. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos fékeken

- 3 — az (s) rúgó húzása ellenében magához vonzza, úgy hogy az (i) és (il) lemezek a (t2) illetőleg (t3) kontaktusokkal jönnek érintkezésbe. Az áramkörök kapcsolata és a készülék működése a következő : Ha az indító készülék dobját úgy forgatjuk, hogy a főstationer kontaktusok az (1) helyzetbejutnak, akkor a(P)kontaktusok az (L) kontaktusokkal jönnek érintkezésbe. A demagnetizáló (M) kommatátor (m) mágnese az (a) lemezt magához vonzza és így az (i) és (il) lemezek a (t2) és (t3) kontaktusokkal jönnek érintkezésbe, miáltal az (Ml) és (M2) fék-mágnesek áramkörei megszakíttatnak és helyükbe a (d) és (dl) vezetékek lesznek az áramkörbe iktatva. Ezen helyzetben a két mótor az áramkörben lévő összes (R) ellenállással lánczolatosan van kapcsolva (1. és 4. ábra). A (2) helyzetben az ellenállás (r) és (rl) szakaszai röviden vannak zárva, míg a többi részei az áramkörben maradnak, melyben a motorok lánczolatosan vannak kapcsolva. A (3) helyzetben a motorok lánczolatos kapcsolata mellett az (r rl) és (r2) ellenállások vannak kiküszöbölve. A (4) helyzetben a motorok lánczolatos kapcsolata mellett az (r rl r2) és (r3) ellenállások vannak kiküszöbölve. Az (5) helyzetben a motorok lánczolatos kapcsolata mellett az összes ellenállások vannak kiküszöbölve. A (6) helyzetben a motorok lánczolatos kapcsolata mellett az (r4) ellenállás ismét be van iktatva. A (7) helyzetben az (r2 r3) és (r4) ellenállások vannak beiktatva és az (A2 F2) mótor ki van kapcsolva. A (8) helyzet megegyezik a (7) helyzettel. A (9) helyzetben a motorok párhuzamosan vannak kapcsolva és az (r rl) ellenállások ki vannak küszöbölve. A (10) helyzet megegyezik a (9) helyzettel. A (11) helyzet csupán abban különbözik az előbbitől, hogy csak az (r3 r4) ellenállás van beiktatva. A (12) helyzetben a motorok párhuzamos kapcsolata mellett csak az (r4) ellenállás van beiktatva. A (13) helyzetben a motorok párhuzamosan vannak kapcsolva és az összes ellenállások ki vannak küszöbölve. Ezen helyzetet futó helyzetnek nevezzük. mivel ezt a kocsi legnagyobb sebességének előállítására használjuk. Ha a kocsit meg akarjuk állítani, akkor az indító készülék fődobját visszafelé forgatjuk, míg a fő stationer kontaktusok az (A) helyzetbe jutnak, miáltal a (Bl) kontaktusok az (L) kontaktusokkal jönnek érintkezésbe. A midőn a fődob visszaforgatásánál a fő stationer kontaktusok az (1) helyzetet elhagyták, az áramkör megszakad és így az (M) demagnetizáló készülék (m) mágnese elvesztette eiejét, úgy hogy az (s) rúgó a (Hl) kart viszzahúzza, miáltal az (i és il) lemezek a (t4) illetőleg (to) kontaktusokkal jönnek érintkezésbe, miáltal a (d dl) vezetékek kikapcsoltatnak és ismét az (Ml M2) fékmágnesek lesznek beiktatva, úgy hogy mire a fődob az (A) helyzetbe jön, a fékmágnes az illető (Al FI és A2 F2) motorokkal áramkörben lesznek kapcsolva, A midőn a stationer kontaktusok az (A) helyzetben vannak, az összes (R) ellenállás a helyi áramkörben van (4. ábra) melybe a motorok és a fékmágnesek vannak bekapcsolva. Ezen esetben a kocsi eleven ereje a motorokat hajtja és igy mindegyik mótor a maga fékmágnesét árammal látja el, melynek ereje az armatúra forgási sebességétől és az ellenállás nagyságától függ. Ha a fékező hatást növelni akarjuk, a fődobot tovább forgatjuk, míg a (B) helyzetbe jön, mely esetben az (r) ellenállás kikapcsoltatik. A (C) helyzetben az (r rl) ellenállások vannak röviden zárva. A (D) helyzetben az (r rl és r2) ellenállások vannak kiküszöbölve. Az (E) helyzetben csupán az (r4) ellenállás van beiktatva, míg az (F) helyzetben az összes ellenállás van kiküszöbölve. Ezen utóbbi helyzetben a fékező hatás a legnagyobb, miért is ezen helyzetet rögtön fékezőhelyzetnek nevezzük. Mindegyik armatúra a saját fékmágnesét normális árammal látja el, ha azonban bármely armatúra forgását megállítjuk, akkor a másik armatúra a nem forgó armatúrának megfelelő fékmágnesen keresztül egy demagnetizáló áramot küld és így a megfelelő fútókerekeket fölszabadítja, mint az a bevezetésben megemlíttetett.