14134. lajstromszámú szabadalom • Kézi jegybélyegző
Megjelent 1899. évi márczius lió 29-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 14134. szám. VII/c. OSZTÁLYKézi jegybélyegző. Dn DETRE LÁSZLÓ TITKÁR ÉS BÁLINT DEZSŐ HÍRLAPÍRÓ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 október hó 20-ika. A jelen találmány tárgyát kézi jegybélyegzö képezi, mely lehetővé teszi jegyeknek bizonyos adatokkal való ellátását oly esetekben is, midőn az azoknak lebélyegzésére rendszerint használt u. n. composteurök nem állanak rendelkezésre vagy nem alkalmazhatók, mint pl. menetjegyek elárusításánál magukon a forgalmi eszközökön vagy jegykiadásnál a szabadban. Némely forgalmi eszközünkön, különösen közúti vasútainkon a jegyeket az összes szükségelt adatokkal látják el, pl. a nap minden órájának és a hónap minden napjának megfelelő számokkal, az összes lehetséges átszállási helyek megjelölésével, stb. és a jegyeket kiadó egyén azután egy kézi lyukasztó segélyével a megfelelő adatok helyét kilyukasztja. Ámde ezen művelet sok időt vesz igénybe, a mennyiben némely jegyet három helyütt is ki kell lyukasztani; innen van aztán, hogy nagy forgalomnál a jegykiadó gyakran hamis helyet lyukaszt át és ez által az utasnak nem ritkán kellemetlenséget okoz, míg másrészt vannak utasok, a kik a jegykiadó egyénnek nagy elfoglaltságát kihasználják és jegy nélkül érnek el a kivánt helyre. Hozzájárul ehhez, hogy este vagy csak némileg is döczögő vagy himbáló járművön a jegynek szabatos ldlyukasztása alig lehetséges. A vasútakon használt füzetjegyekkel is csak azért lehetett annyi visszaélést elkövetni, mivel azok a kellő ellenőrző adatokkal ellátva nincsenek. Ugyanily fontossággal bír azonban a jelen találmány tárgyát képező jegybélyegző munkajegyek, élelmezési jegyek vagy bizonyos területekre egyszeri bemenetelre jogosító, nem a helyszínén kiadott napi jegyek stb. ellenőrzésénél is. A találmány tárgyát képező jegybélyegző szerkezetére nézve igen egyszerű és lényegében egy csiptető fogóból áll, melynek egyik szára keret gyanánt van kiképezve, melyben a bélyegző szerkezet talál helyet, míg a másik szár a jegy ráfektetésére alkalmas, merev alátétet képez. A bélyegző maga tetszőleges elrendezésű és szerkezetű lehet és annak egyszerűbb vagy komplikáltabb foganatosítása természetesen attól függ, hogy kevesebb vagy több, ritkábban vagy gyakrabban módosítandó jellel kell-e a jegyeket ellátni. A jelen találmány tárgya a mellékelt rajzon egy foganatosítási alakjában van bemutatva. Az 1. ábra a jegybélyegző elűlnézete a
