14118. lajstromszámú szabadalom • Vas alzatú sínkötés

Megjelent 189Í). évi márczius lió 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. H1VATAL SZABADALMI LKI RAS 14118. szám. V/a. OSZTÁLY Vasalzatu sínkötés: POBOZSNY GYULA MINTAASZTALOS DIÓSGYŐBÖTT A szabadalom bejelentésének napja 1898 április hó 3 ika. A jelen találmány tárgyát szerkezet képezi vasúti síneknek vastalpakon való megerősítésére, mely az ezen czélra eddig javasolt vagy alkalmazott szerkezetekkel szemben első sorban rendkívül könnyű föl- és leszerelhetősége, valamint nagy biztonsága és tartóssága által tűnik ki. A vasúti síneknek vastalpakon való megerősítésére eddig javaslatba hozott szerkezetek lényegükben véve három csoportra oszthatók. Az első csoportba azok tartoznak, melyeknél a sín a talppal (hossztalppal) egy darabban van hengerelve vagy a talppal (ez esetben kereszttalppal) egyébként, hegesztés vagy szögecselés által fölbonthatatlanul van összekötve. Ezen szerkezetek ugyan rendkívül biztosak és szilárdak és lehetővé teszik a sínszakaszoknak már talpaikkal egyesített állapotban való lefektetését, azonban egyrészt már előállításuk is igen drága, másrészt és különösen föntartásuk igen költséges, a mennyiben a sín megsérülése esetében vagy elkopása után a vele összekötött talpak is használhatatlanokká válnak. A második csoportba tartozó szerkezeteknél a sín közvetlenül különféle alakítású alátétlemezek, szorítók, karmok stb. közbeigtatásával csavarok segélyével vannak talpvasaikhoz erősítve ; ezen szerkezetek részben nem elég biztosak, részben igen komplikáltak és költségesek, főleg pedig azon közös hátránnyal bírnak, hogy a csavarok és a csavaranyák szabadon fekszenek, berozsdásodnak és javítások, pótlások vagy megújítási munkálatok megejtését nagyon megnehezítik. A csavaros szerkezeteknek ezen közös nagy hibája azután új irányt szabott a sinek megerősítésének, amennyiben az újabb szerkezeteknél. melyek a fönt említett csoportok harmadikát képezik, a csavarokat teljesen mellőzik és ékekkel vagy kampókkal ellátott ékalakú alátétlemezekkel helyettesíttetik, mely utóbbiak a sinek alá hajtatván, kampóikkal a sintalpat magukhoz húzzák. Ezen szerkezeteknek viszont más, jelentékeny két hibájuk van; az egyik abban áll, hogy a szerelés nagy erőkifejtést és specziális szerszámokat igényel, a másik pedig, mely még fontosabb, hogy a megerősítés már rövid üzem után is meglazul. A jelen találmány szerint már most mindezen hátrányokat azáltal küszöböljük ki, hogy a sínt egy egyetlen, vízszintes, a talpvas hosszirányával párhuzamos, de teljesen eltakart csavar közvetítésével erősítjük meg egyszerűen alakított és a csavaranya levétele után könnyen szétszedhető alkatrészek segélyével. Megjegyzendő, hogy ezen csavar