13546. lajstromszámú szabadalom • Újítások izzófényű gázlángzókon

gáznyomással. Midőn a láng a lángzóhól túlnyomással tódul ki. az környezetében légrítkítást idéz elő. A küllevegő tehát az izzó testhez erővel áramlik, hogy a keveréket az égés helyén maximális oxygénmennyiséggel lássa el. A légmolekulák áthatolnak a primer keveréken és ennek következtében az izzótest fölűlétén nagy hőmérsék keletkezik. mely nagy világító hatásfokkal jár. Egy másik eszköz egy huzameső alkalmazásában áll. melyen a kiilleveg őfölhevített vagy hideg állapotban a keveréknek kiáramló sugaraihoz vezettetik. Az első módszernél a lángzó fölül egy fémszitával van elzárva, melynek szemhősége és görbülete az alkalmazott gáznyomás szerint különböző, hogy oly lángot érjünk el. mely elég széles ós az izzó testet kitölti. A szekunder keverés és így a világító hatás is a lángképződés mérvével növekednek. Gyengébb nyomásnál a szekunder egyesülés is csak kisebh energiával mehet végije. Ezen esetben a gázhoz első izben hozzákeverődő levegő mennyiségének növelése haszontalan. Ha a primer keverésnél a levegőt nem vezetjük he bizonyos nyomás alatt, akkor a láng a fémszita közeiében nehezebb és az utóbbi vörös izzóvá lesz és könnyen idézheti elő a láng visszaesapását anélkül, hogy az izzótest világító hatása növeltetnék. Ezen hátrány elkerülésére föltaláló eg}harmadik eszközt talált föl. melynél a világítási hatás növeltetik, anélkül, hogy a gázfogyasztást és a közönséges nyomást növelnünk kellene. Ezen eszköz abban áll, hogy különös elrendezések által a lángnak bizonyos stabilitást kölcsönzünk és rézsútosan vezetjük az izzótest fölűletéhez. Ezen ponton a primer keverék a hozzááramló levegőt keresztezi, minek következtébe tetemes hőmérséknövekedés áll be. A gázsugár (A)-nál kiáramolván (1. és 2. ábrák), egy konczentrikus légréteget ragad magával, mely a lángzónak (O) nyílásain hatol be. A fölszálló gázoszlop a szabályozható (0') nyílások előtt tova áramolván, még egy másik konczentrikus légréteget ragad magával és a (P) forgási fölűletre ütközik, melynek alkotója vízszintes vezérvonallal bíró parabola, melynek (E) gyúpontja a szivó és keverő szerkezetnek függélyes tengelyében fekszik. A külső gázsugarak a parabolikus fülűiét által (F) felé vissza veretnek, miáltal őrvényzés keletkezik, mely a gáznak és levegőnek benső keverődését idézi elő. Azon erőveszteség, mely eíien -örvéíiyzés által előidéztetik, a lángzó átfolyási keresztmetszetének (R) szűkítése által okozott gyorsulás következtében kiegyenlíttetik. A benső keverék tehát csökkentetlen gyorsulással jut az (S) lángzóba. Hogy elegendő erősségű lángot nyerjünk, a keveréket eleven erejének minimális veszteségével kell kiáramoltatni. Ezen czélból a lángzó fölső részén külön (M) lángosztó van elrendezve. Ezen lángosztó a lángzó fölső végén gyűrűalakú nyílást hagy szabadon, melynek szélessége a lángzó gázfogyasztásától függ. Az (M) lángosztó a (W V) parabolaszegmentnek az (X Y) tengely körül való forgatása által van képezve. A (Z V W) parabola, melynek tengelye az (M) lángosztó és a lángzó külső széle között lévő köznek közepén megy át. A (G) gyúponttal bír. mely a lángzó torkolatához közel fekszik. A parabola tengelye a lángzó mindkét felének középső gázsugarával párhuzamosan fut. A összes gázsugarak tehát, melynek a (V W) fölületbe ütköznek, (G) felé visszaveretnek, a honnan azok, mivel a (V W) fölűletre való ütközés minimális szög alatt történik, eleven erejükben szenvedett igen csekély veszteséggel áramlanak ki az oldalas (H) nyíláson. Ezen visszaverődött gázsugarakkal azon közvetlen légsugarak egyesülnek, melyek a lángzónak külső fölűlete mentén fölszállnak. Ekként a lángzónak kiáramlási végén éghető elegyből álló gazburkolatot érünk el. mely rézsútosan kifelé van irányítva és maximális nyomással bír. Ezen gázburok elégetése folytonos ürös lángot szolgáltat, mely az izzótest alakjához alkalmazkodik és fémtiszta alkalmazását fölöslegessé teszi. A kiáramló gázsugaraknak rézsútos irányítása daczára a láng kifelé nem széles-