13015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szer fának imprägnálására

a fát a levegő kiliajtása ezéljából esetleg fölhevítjük), mi által a nedvesség és az illó testeknek egy része elpárologtatók és maga a fa az előbbinél porozusabb állapotban marad vissza. A csekély hőmérsékletű vízgőz helyett permetezett vizet is alkalmazhatunk oldószer gyanánt. Ezen esetben a tartályban lévő fát, miután ennek pórusait az előzetes párolás által föltártuk és a kiszivattyúzást elvégeztük, permetezett víz hatásának vetjük alá és ezután a tartályt a fa nedvessége és illó alkatrészeinek részbeni eltávolítása czéljából kiszivattyúzzuk (és esetleg fölhevítjük). Ha oldószer gyanánt, a mint az imént említettük, finoman permetezett vizet akarunk alkalmazni, akkor ajánlatos azt ismeretes módon a befecskendező vízsugarakkal konczentrikusan áramló gőzsugarak által szétszóratni. Ekként a fára szétpermetezett víz bői és gőzből álló elegyet képező pennet-eső fog hullani, miközben szükség esetén részleges vákuum fönntartása ezéljából a légszivattyút működésbe hozhatjuk. Végül a fát a nedvességtől és az illó alkatrészek egy részétől, ugyanúgy mint az előbb, megszabadítjuk. Az előzőkben leírt előkezelést szükség esetén, a kivánt eredmény eléréséig ismételhetjük. Ajánlatos a fát a következőkben leírandó főmüvelet előtt megszárítani, mivel különben a tűzállósításra és konzerválásra impregnáló oldatnak konezentráczióját fokoznunk kellene. Ha az előkezelésnél extraháló-szer gyanánt a vizet, mint ilyent, illetve el nem osztott állapotban alkalmaztuk, akkor a fát a tartályból ki kell vennünk és tetszőleges ismert szerkezetű kememczében vagy a levegőn meg kell szárítanunk. Ha pedig extraháló-szer gyanánt a forrpontnál alacsonyabb hőmérsékletű gőzt vagy permetezett vizet alkalmaztunk, akkor elegendő a fát magában a tartályban az említett kiszivattyúzás által (egyidejű fölhevítéssel vagy anélkül) megszárítani, a mi ezen esetben az előkezelésnek utolsó fázisát képezi. A főmüvelet. A iát akár az imént leírt előkezelésnek alávetettük, akár nem, likacsainak föltárása ezéljából a már többször említett tartályban gőz behatásának vetjük alá. A gőz hőfoka és a párolás időtartama a kezelendő fa természete és faja szerint különböző. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a fa oldható és illó alkatrészeinek kiliajtása részben azért nehéz, mivel az említett alkatrészeket közönséges vízgőz segélyével csak nehezen lehet föloldani; másrészt azonban ezen nehézséget a fának gyöngén savas természete is okozza. A jelen találmány szerint már most sikerül azon ellentállást, melyet a fának illó és oldható alkatrészei eltávolíttatásnkkor támasztanak, leküzdenünk és ez által a fát sokkal mélyebb rétegekig impregnálni. Ezen czélból következőképen járunk el: Miután a fát megfelelő módon pároltuk, a tartályban légszivattyú segélyével vákuumot létesítünk és valamely illó oldószert, pl. folyós ammoniákot vezetünk belé; a vákuum hatása folytán ezen folyadék gyorsan beszívatik és a tartály belsejében gőzzé változik, mely. mivel a fa likacsai nagyobbára üresek, könnyen hatol a fába. Az ammóniák hatása részint a fa savas természetének neutralizálásában és részint abban álí, hogy az (a vízben) kevésbbé oldható alkatrészeket könnyebben hozzáférhetőkké teszi. Az ammoniakgázt néhány perczig a fán keresztüljártatjuk és ezután a gőzt a gőzfejlesztőből a tartályba bocsátjuk, úgy hogy a vízgőz az ammoniákgőzökkel elegyedik és a gőznyomás a vízgőzzel hígított ammoniákot hajt a fa likacsaiba. A gőznyomást mindaddig tartjuk fönn, a míg ammoniákot akarunk a fába hajtani. Természetes azonban, hogy a tartályban létesítendő nyomást légszivattyú segélyével is létesíthetjük, a mennyiben az ammoniákgázt a szükséges nyomás eléréséig légszivattyúval is nyomhatjuk a tartályba. Midőn a fát már elegendő ammoniákgáz járta át. a gőzfejlesztő és a tartály közti összeköttetést megszakítjuk és a tartályt lehűlni hagyjuk; a hűtést szükség esetén a tartályban elrendezett, hideg vízzel táplált hűtőkígyók vagy hütőcsövek segélyével gyorsíthatjuk.