12888. lajstromszámú szabadalom • Mesterséges szárítóval bíró téglakemencze
- 3 — nyílásain a c8 csatornákon közvetlenül külső levegőt szívatunk a meleg levegőt gyűjtő kamarába. Az 1., 2. és 3. ábrákból kitűnik, hogy a <1 nyelvek fölött egy-egy kígyózó e cső van mely három összefüggő ágból áll, és egyrészt a csapóajtóval ellátott ex csövön a külső levegővel, másrészt a b csatornával van kapcsolva, úgy, hogy a cl nyelvek által a falazatba vezetett meleget, az által, hogy az e csatornába levegőt vezetünk be. visszanyerjük. Azonkívül a kemencze által lefelé kisugárzott hőt is hasznosíthatjuk a szárítóban. Az f aszfaltréteg a kemencze fenekét a földtől szigeteli. Az aszfaltréteg fölött fekvő betonrétegben bizonyos számú párhuzamos <7 cső van, melyek az egyik oldalon — a 2. ábrán baloldalt — g1 keresztcsatornákkal és cfi légbebocsájtókkal, a másik oldalon pedig <f keresztcsatornákkal közlekednek. A cf nyílásokon beáramló levegő a g csatornákon halad át és a g* keresztcsatornákon ez utóbbival kapcsolt meleg léggyűjtőcsatornákba jut. Eme berendezés segélyével a kemencze által lefelé kisugárzott hőt a szárítóban értékesítjük, másrészt pedig elkerüljük hogy a kisugárzó hő a talaj nedvességét párologtassa el, mi a kemenczében lévő anyag megrongálását vonná maga után. A következőkben a meleg levegő elosztására és a vízgőz tartalmú levegő elvezetésére szolgáló berendezést írjuk le. A meleg léggyűjtő l csatornából minden szárító kamarába egy n csatorna ágazik el. Ezek az n elágazócsatornák (1. a 6. ábrát), melyek az n1 szelepek segélyével a meleg léggyüjtőcsatornákkal közlekedhetnek, a szárítókamarák között lévő közfal egész hosszán végig nyúlnak. Az n csatornák mellett ismét o csatornák vannak elhelyezve (2. és 7. ábra), melyek a nedves levegő elvezetésére szolgálnak és melyek o1 szelepek segélyével zárhatók el, és az l meleg léggyüjtőcsatorna fölött fekvő m csatornába torkolnak. Az m csatorna végén »-nél (2. ábra jobboldalt) egy v ventilátor van fölállítva, mely a nedves levegőt a légkörbe hajtja. A levegő elosztására szolgáló berendezés olyan, hogy a levegőt a szárítandó árú természetének megfelelően, vagy vízszintes vagy diagonális irányban vezethessük (1. a 2. és 7. ábrát). Föntebb említettük már, hogy a szárítókamarákat csoportokra osztva egymás után hozzuk üzembe. Rendesen három kamarát kapcsolunk egymás után, az üzem pedig rendesen olyan, hogy pl. a k7 kamarát, melyet előbb mintegy 12 óráig az azt közvetlenül megelőző kamarából tápláltunk levegővel most közvetlenül a meleg léggyüjtőkamarából tápláljuk, a meleg levegőt pedig A'-ből ka -ba és azután k»-be vezetjük. Ha a k1 kamarában a szárítást befejeztük, ezt a kamarát kikapcsoljuk és az l meleg léggyüjtőcsatornával a k» kamarát hozzuk közvetlenül kapcsolatba. A h9 kamarát ugyanekkor az m nedves levegőgyüjtőcsatornából kikapcsoljuk és az időközben megtöltött k1 0 kamarával kötjük össze, úgy, hogy az itt lévő anyagot oly levegő érje, mely már két kamarán áthaladt. Mint azt már föntebb említtetük, a levegő helyes eloszlása a szárítás munkamenetére nézve igen fontos. Ha több kamarát kapcsolunk csoportokba, hogy a szárítást fokozatosan végezhessük, a légáramnak keresztirányban való vezetése okvetlenül szükséges, mert ellenkező esetben, ha a levegőt hosszanti irányban vezetnők, a hosszú úton okvetlenül nedvesség csapódna le, mi a szárítandó árú megrongálódását vonná maga után. Hogy először a levegőnek vízszintes irányban való vezetése lehetővé legyen, a közfalakban az n csatornáktól bizonyos számú <j aknát vezetünk a szárítókamarák födeléig-A 7. és 8. ábrából kitűnik, hogy ezek a q aknák a falazaton átmenő kis q1 nyílások útján az illető szárítókamarákkal közlekednek. Az n csatornáktól fölemelkedő meleg levegő a fal szitaalakú nyílásain eloszolva jut a szárítókamarába. Két-két q akna között mindig egy-egy r akna van, mely alul az o csatornába torkollik. Ezek az r aknák a szárítókamara falainak másik oldalán számos r1 nyíláson ép úgy közlekednek a szárítókamaránál, mint
