12403. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó árammal hajtott mótor és transzformátor

— 7 nak a készüléknél alapul vett föltételek, az A és B elemek mágnes-sarkai között mindig állandó szögeltérés fog létesülni, nemkülönben a C elem relatív syncliron mozgása közben az A és B elemekben előállított mágnes-sarkak előjelüket állandóan megtartják. A B elem a szerint meg fog indulni és bármekkora sebességüknél, a jelüket állandóan megtartó és állandó szögeltéréssel forgó mágnes-sarkak hatása alatt a reá működő forgató nyomatékot teljesen ki fogja használni. A 9. ábrában nyolcz v vezetéke a többi vezetékhez képest aránylag igen vastagra vannak véve. Ezen nagyobb vastagság azért szükséges, mert a vezetékek az áramot a 2 kommutátor szegmenstől a B elem külső kerületén levő n tekerületekliez vannak hívatva vezetni. Azon áram iránya ugyanis, mely ezen vezetéken keresztül megy, olyan, hogy minden időben és minden körülmények között a v tekercsnek szabályszerű részei a B elemnek belső kerületén ilyképen megvastagított vezetéket igényelnek. A 10. és 11. ábrákban egy másik elrendezés van előtüntetve, melynél az előzőkben használt betűjelzést tartottuk meg. A B elemet a b csapszeg, ezt meg a G kötőkarima tartja, a G kötőkarima a rajzban föl nem tüntetett csapágyakban fekszik és a F szíjdob van rajta. Az S hüvelyen, mely az I tengelylyel áll összeköttetésben, a 3 4 35 és 5 kefék, továbbá a 13 14 15 16 és 34 csúsztatógyürűk vannak alkalmazva. A 1 és 2 szegmensek és a rájuk simuló 3 és 4 keféknek funkcziója és összeköttetései ugyanazok, mint az előzőkben leírtuk. A 35 kefék számszerint négyen, a V kommutátor szegmenseken csúsznak, a melyek szabályszerű távolságokban vannak a w drót-tekerccsel összekötve. A w drót-tekercs a B elem belső oldalán van elrendezve és az általa indukált áram a 35 kefékkel vétetik le. E kefék egyik párja, mint ezt a 10. ábra mutatja, a 15 csúsztatógyűrűvel van összekötve, míg a másik pár, mint ez a 11. ábrából kitűnik, a 16 gyűrűvel van összeköttetésben. A 15 gyűrűn csúszó 9 kefe a 20 21 és 22 átkapcsolókkal van összekötve. A 20 kapcsoló emeltyű 24 pontjából 17 drót vezet az A elem j tekercsének két átellenben fekvő pontjához; a 21 átkapcsoló 26 kontaktus pontja pedig az átellenben fekvő f kefékkel van összekötve, melyek az 0 kommutátoron csúsznak. Az A elem j drótburkolata két ponton, melyek a 17 drótok által összekötött pontokhoz derékszögben állanak, 30 drót segélyével össze van kötve a 11 kefével, mely a 16 gyűrűn csúszik. Ugyanilyen módon van két átellenben fekvő, a föntebbemlíttethez képes töO°-kal eltolt kefe, melyek az 0 kommutátoron csúsznak, a 30 drót útján a 16 gyűrűn csúszó 11 kefével összekötve, ily módon a mágnestérben a j, az armatúrán pedig n drótburkolatot nyerjük. E drótburkolatok w generátor-tekercsek 15 és 16 gyűrűiből indulnak ki és párhuzamosan vannak kapcsolva. Az n drótok szimetrikusan vannak föltekerve és egy négysarkú, négyszeresen, párhuzamosan és szimetrikusan kapcsolt armatúrát alkotnak. így tehát a B elemet és A mágnesteret a forgó transzformátorban létesülő áramok táplálják. Ezen transformátor armatúráját a B elem belső tekerilletei, mágnesterét pedig a C elem képezik. A C elem c drótburkolatát ezen esetben a 3 kefék látják el árammal, melyek az egyenirányú áramot produkáló 1 kommutátoron csúsznak. A 34 gyűrű, a mint a 11. ábrából látható, a 3 kefék közül kettővel van összekötve. E kefék a T kommutátor szegmensein csúsznak, melyek szabályszerű közökben az A elem j tekercsével vannak összekötve. Egy ezen 34 gyűrűn csúszó 33 rúgó a 19 drót segélyével a 22 átkapcsoló 28 kontaktus pontjával van összekötve, míg a két másik 5 kefe a 16 gyűrűvel van összeköttetésben. Ha eként a 22 átkapcsoló a 28 érintkező pontra van fektetve, akkor a w tekeriiletektől 5 kefék útján közvetlen áramokat vezetünk az A elem j tekercséhez oly módon, hogy azokban négy mágnes-sarok áll elő. Ezen 5 keféket az I tengely C eleme tartja és a C elem oly sebességgel forog, hogy a B és C elemek között a synchronizmus létre jön. Ha tehát az 5 kefék az I tengelyen helye-