12403. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó árammal hajtott mótor és transzformátor

kommutátorszegmens a v tekercseknek egy megfelelő pontjával volna összeköttetésben. Ha azonban a sebesség ezen foka, mely synchronizmust idéz elő a B és C elemek között, egyszer már el van érve, akkor a v vezetőkön egy egyirányú áram fog átáramolni, minthogy ezen időpontban a C elem c tekerületei is egyenlő irányú árammal lesznek táplálva, a mi a 2 és 1 körszeletek között a fönn leírt módon létesített és a B és C elemek között maximális forgatónyomatékot előidéző összeköttetésnek eredménye. Ez utóbbi körülmény képezi a föltételét az előálló relatív synclironmozgás állandóságának, a synchronmótoroknál ismeretes módon. Ezekből tehát világosan kitűnik, hogy a fi és C elemek között synclironizmus e két elemnek ellentétes irányban való forgása folytán áll elő. E relatív gynclironizmus beállhat akár úgy, hogy csak az egyik elem forog a synchronizmusnak megfelelő sebességgel, akár úgy, hogy a két elem egymással ellenkező irányban forog, a mikor a két sebesség összege adja a synclironmozgás abszolút sebességét. Ha a B és C elemek relatív synchron mozgása beáll, az 1 kommutátorszegmenseken csúszó 3 keféken egyenirányú áram fog jelentkezni, melyet akár a 15 és 16 gyűrűkön csúszó 9 és 11 kefékről, akár közvetlenül a gyűrűk, vagy C elem c tekercseihez vezető drótokról levehetünk. A C elem mágnesterébe ez alatt közvetlen áram vezettetik be, mely a B és C elemek között a synchronizmust föntartja. E pillanatban azonban a j tekerületekben is, mint az 5. és 9. ábrában jelezve van, úgyszintén a B elem külső részén lévő n vezeték lényegében ugyanily módon, és a már leírt összeköttetések által egyenlő irányú áramot vezethetünk. Ezen esetben a 20 és 21 kapcsolóemeltyűknek az 5. és 9. ábrákban rajzolt helyzetet kell elfoglalniok, a mely czélból, a mint már előadtuk, a 17 18 és 30 drótokkal való összeköttetések szolgálnak, melyeken négy párhuzamos áramot vezethetünk az A és B elemek drótjaiban. Ennek következtében a B és C elemek közötti hatás egészen ugyanaz, mint egy egyenlő árammal hajtott motornál Világos, hogy ha a B és C elemek között a relatív synchronízmus beáll, a <j emeltyű jobbra, és a 20 21 átkapcsoló balra állításával, mint ezt a pontozott vonalakkal előtüntettük, a B elem külső oldalán lévő n drótokban négy fölváltva egymásután következő mágnes-sarok áll elő, melyek mindegyike 45°-kal előzi meg a gépbe vezetett áram minden váltakozását. Ha a relatív synchronízmus beállott, a forgó sarkak minden áramváltozást 45°-kal előznek meg, mire nézve egészen közömbös, hogy ezen relatív synchronízmus a B vagy C elemek magában, vagy mindkettőnek egyszerre ellentétes irányban való forgása folytán áll-e elő. A B elemben forgó mágnes-sarkak megfelelő sarkakat indukálnak az A elemben, melyek az előttük haladó indukáló mágnessarkak hatása alatt állván, e két elem között forgató nyomatékot idéznek elő, és így a B elemet a rajta forgó mágnes-sarkak irányával ellenkező értelemben forogni kényszerítik. A mótor tehát képes önmagát megindítani, és úgy működik, mint egy közönséges egyenáramú mótor, és így fog működni, bármily sebesen forog is a B elem, mert hiszen a B és C elemek mozgásának feltételét a viszonylagos synchronizmus képezi, a mely a mágnes-sarkaknak előbb leírt forgását előidézi. A C elem forgási sebessége a B elem megterhelésétől függ. Mihelyt a B elem a synchronmozgást elérte, az A elem j tekercsébe egyenáramot lehet vezetni. Az egyenáramot a 9 és 11 kefékről vesszük le, az 5. és 9. ábrákban föltüntetett módon, és e czélból a-20 átkapcsolót a teljes vonalakkal rajzolt helyzetbe hozzuk, úgy, hogy a 24 kontaktussal kapcsolat jöjjön létre. Ily módon aztán előáll a föntebb említett négy forgó mágnes-sark. Ezekből kitűnik, hogy mielőtt a jelen találmány szerinti mótor a rákapcsolt megterhelést mozgásba hozza, kihasználhatja a teljes forgató erőt, a mely úgy áll elő, hogy az armatúrában egyenirányú áramot vezetünk és a környező mágnesteret is egyenirányú árammal produkáljuk. Ettől különbö-