12203. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kapcsoló berendezés elektromos vasutak számára földalatti áramvezetéssel
A 16. és 17. ábrán önműködő kikapcsolom egy más kiviteli módozatának különféle nézeteit tünteti föl. CL C2 két higanycsésze, melyek úgy vannak összekapcsolva, mint O és C2 az 1. ábrában. Y egy híd rézből, mely ha az L L emeltyű lesülyedt (5. ábra) C1 és C3 -t elektromosan összekapcsolja. Az L emeltyű b élek körül forog, melyek a keresztdarabban vannak kimetszve. A' A! egy vashorgony, melyet az M M mágnes magához vonzhat. Ezen mágnes R R magjainak keresztmetszetei igen kicsinyek hosszukhoz viszonyítva és tetemes nagyságú P P sarkdarabokkal vannak összekötve. Ennek az eredménye az, hogy midőn egy gyönge 2 vagy 3 ampéres áram megy a mágnestekercseken keresztül, ez elegendő arra, hogy az A' A' horgonyt a W ellensúly által gyakorolt erő ellenére magához vonzza és a kikapcsolót zárja, míg ha 50 vagy 100 ampéres áram megy ezen tekercseken keresztül, ez az áram a hosszú R R magokat telíti és a váltót oly erővel zárja, mely a magoknak a mágneses telítése folytán nem sokkal nagyobb az előbbi gyenge áramnál, mi által erős ütközés meg van akadályozva. Az emeltyűnek és a súlynak súlypontja megfelelően az él alá van helyezve, úgy, hogy a restituáló erő csekély, midőn a horgony sarkdaraboktól távol van és ennélfogva a mágneses vonzás kicsiny és hogy ez az restituáló erő nagyobb, ha a kikapcsoló zárva van, úgy, hogy míg a kikapcsolót gyenge áram működteti, addig megszakítására nagy erő szükséges. Hogy a megszakításnál a szikraképződést (a vonalkontaktgombból lefolyó áram folytán) a higanyfölületen megakadályozzuk, zárom a t1 f2 széndarabokat,. melyek a Cl és O2 higanycsészékkel vannak összekötve (a rugalmas fémdarabon levő T szénhid segítségével), röviddel a kontaktus előidézése előtt és megszakítom az összeköttetést t1 és í2 között közvetlenül miután a higanynyal váló kontaktus meg van szakítva. U mutatja az állást, midőn a kikapcsoló nyitva van. Néha az egész kapcsolókészűléket olajba sülyeszteni. Ezen két kikapcsolóban a következő berendezéseket alkalmazhatom, hogy a fegyverzetre gyakorolt túlságosan etős mágneses vonzást megakadályozzam, midőn az áram erős. 1. Néhány tekeriiletet a magokon szorosan a sarkdarabok mellett a főtekerccsel ellenkező irányban és ezzel sorozatban kapcsolva. Ezen tekeriiletek száma az összes számnak körülbelül V20 része; ennélfogva csak nagyon csekély mágnestelenítő hatással bírnak, ha a tekercseken keresztülmenő áram gyönge; ha azonban ez az áram erős, akkor magok között lefolyást idéznek elő, úgy hogy ez utóbbiak, melyek amúgy is mágnesesen túl vannak telítve, nem nyújtanak túlságosan nagy áramlást a mágnessarkok felé. 2. A sarkok közelében egy vasdarabot, mely nehézsége vagy egy rugó ereje ellenében a sarkok fölé vonzatik. ha a mágneses vonzás túlerős kezd lenni. Ez a sarkokhoz való közeledése folytán a mágneses áramnak nagy részét elveszi és ez által megakadályozza, hogy a munkahorgony túllievesen vonzassék. A 18. és 19. ábrák egy biztonsági készüléket tüntetnek föl, mely a konduktornak intőjelt ad, ha egy kikapcsoló nem nyittatott volna. 0 egy fából való kar, mely fölső vége révén P tuskón forgathatóan van elrendezve, mely tuskó maga részéről a kocsi hátsó falán van megerősítve; p egy peczek, mely az 0 karon megy keresztül és ebben szabadon foroghat. A p peczek végeitől két Q rúgó indul ki a P lemez fix pontjaihoz. (Ezen rúgok egyike oldalnézetben van föltüntetve és x x x' x' ezen rúgók középvonalait mutatják hátulnézetben.) R egy rugalmas fémcsík vagy elektromos kefének egy neme oly magasságban elrendezve, hogy a kontaktgombokat érinti, de nem jár folyton a földön. r elszigetelt hajlékony vehető van ezen R kefével összekötve és másik vége a kocsin levő jelzőkészülék í'1 sarkszorítójához vezet, mely jelzőkészülék másik T* sarkszorítója a kocsiállvánnyal van összekötve.
