12203. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kapcsoló berendezés elektromos vasutak számára földalatti áramvezetéssel
- 6 -egymással és a kocsimótorral is sorozatban van kapcsolva. Szembetűnő azonban, hogy néha azokhoe, vagy egymáshoz párhuzamosan is lehetnek kapcsolva, A 9., 10- és 11. ábrák egy biztonsági kikapcsoló más kiviteli módozatát mutatják. A 9. ábra nézete részben metszete a kikapcsolónak a szekrénynek és vonalkontaktusnak együttesen. A 10. ábra a kikapcsoló fölülnézete, a 11. ábra metszet a 10. ábra a a vonala szerint. Az M mágnes tekercse oly vasmagon van, mely egy U-alakú V U vasdarabban van megerősítve. Az egész p p körül forog. Az L L kikapcsoló emeltyű a forgatható mágnesre van erősítve és a rézből való Y Y jármot hordja, mely két C1 és C2 higanycsészébe merül, ha a kikapcsoló zárva van. A p p forgótengely súlypontjához viszonyítva úgy el van rendezve, hogy normális helyzetben az Y Y járom a higanycsészéken kívül van, mint ezt az F1 helyzet jelzi. Ha áram megy a mágnestekercsen keresztül, a váltó nem mutat hajlamot a zárásra, ha csak az S kontaktusgombon egy vasdarab nincs, mert a többi körülötte levő vasdarabok úgy vannak egyensúlyozva, hogy a mágnest az egyik és másik irányban egyformán húzzák. Mihelyt azonban vasat hozunk S-re, a kikapcsoló rögtön záródik. A vasból való R R pofák nem csak a kikapcsoló tartói gyanánt szolgálnak, hanem a mágneses vonalak visszveí.etéke gyanánt is. A rézből való Y Y főjármon kívül még egy kis szénből való y y járom (egy rugóra szerelve) van elrendezve, mely kis széndarabkákkal jön érintkezésbe, melyek a C1 C2 higanycsészékbe merülnek. Ezen kis y y járomnak czélja az áramkört későbben megszakítani semmint az az Y Y főjárom által történik, úgy, hogy esetleg föllépő szikrák a higany helyett a széncsúcsok között lesznek. A kikapcsoló nyitásának az áram folyása daczára való biztosítására szolgáló másik berendezésnél védőlemezt használok, mely minden kontaktgomb körül van elrendezve. A 12., 13., 14. és 15. ábrákban S egy exponált kontaktgomb és G egy védőleme'z. g g1 peczkek, melyek a G lemezekkel elektromos összeköttetésben állanak és utóbbiakon meg vannak erősítve. Cl és C2 rudak, melyek a toktól el vannak szigetelve és végeiken széntuskókat hordanak, melyek körül a, O-en lévő az F vezetősodronnyal van összekötve. M egy elektromágnes, melyet ez a tok tart és M1 és M2 tekercsekkel van ellátva. A ezen mágnes L alakú sarkdarabja fölötte levő folytatással, B egy horgony, megerősítve a sárgarézből való L emeltyűn, mely egy hajlított fölületen leng. Az elrendezés olyan, hogy a restituáló erő kicsiny, ha a mágneses vonzás kicsiny és ennek növekvésével a forgópont változása következtében szintén növekszik. Ennélfogva a restituáló erőnek, melynek törekvése a váltót nyitni, minimuma a kikapcsoló nyilt állásában van, maximuma pedig akkor, ha a kikapcsoló zárva van. H H széntuskók, melyek a fémből való N N keresztdarabon vannak megerősítve. Ez utóbbi a lengő L L emeltyűn nyugszik, azonban nincs megerősítve. Két Q Q peczek, melyek L L be vannak srófolva és melyeknek mindegyike fej gyanánt csavartokot hord, szigetelő perselyeken megy keresztül, melyek N N-ben vannak megerősítve, úgy, hogy az iV N keresztdarab azokon lazán csúszhat és függélyes irányban elég tetemes játékkal bír. Ha a kikapcsoló zárva van, akkor a 11 II szenek C1 és C-n levő szenekkel nyomás alatt érintkezésbe hozatnak. Ha a kikapcsolón átmenő áramot megszakítjuk, az L L emeltyűnek vissza kell esnie. Ha a H H szenek valamely okból a C1 és Ca -n levő szenekre tapadnak, akkor daczára ennek az L L emeltyű visszaeshet addig, míg a Q Q peczek fejei N N-be ütköznek. Ez az ütés elég erős arra, hogy a H H szeneknek véletlen tapadását legyőzze, miáltal a kikapcsoló nyitása biztosítva van. Az M mágnes magjai hosszúak és az alant megadott okoknál fogva kis keresztmetszettel bírnak.
