11221. lajstromszámú szabadalom • Újítások aranyat vagy ezüstöt vagy mindkettőt tartalmazó érczek kikészítésére és ezen fémek kivonására szolgáló eljáráson és készülékeken
3 az által érjük el, hogy az anoda karjainak számát alkalmasan növeljük. Azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon tartályban az anodának adott agitáezió elérésére szükséges fordulat száma fordított arányban áll az anoda karjai számának négyzetgyökével. Ha pl. az anoda karjainak száma eredetileg négy, akkor ha ezen számot négy egyenlő hosszúságú karral növeljük, hasonló mérvű agitácziót érünk el, ha a már most nyolcz karral bíró anodának körülbelül 30%-al csekélyebb sebességet kölcsönözünk, mint ugyanazon agitáezió eléréséhez szükséges volna négy karú anoda alkalmazásánál. Az anoda karjainak a kellő agitáezió elérését a sebességnek hátrányos növelése nélkül lehetővé tevő ezen gyarapítása különösen nagy fontossággal bír nagy méretű tartályoknál, mint hogy, ha ilyenekben csak csekély számú anodakart alkalmaznánk, a forgó anoda sebességét az átmérővel arányosan kellene növelni a kellő 'agitáezió elérésére, ha a porrá zúzott érczet oly állandóan szuszpendált állapotban akarnók megtartani, mely elkerülhetővé teszi, hogy annak részecskéi a kathodára ülepednek. Azon maximális sebesség, mely az iszapnak kavarására ily nagy tartályokban alkalmazható a nélkül, hogy a higanykathoda fölzavartatnék, természetesen úgy a tartály szerkezetétől, mint a kezelendő érez stb. természetétől függ; általánosságban azonban azt találtuk, hogy nem előnyös az anodát nagyobb sebességgel forgatni, mint 2—3 m. kerületi (az anodakarnak végén mért) sebességgel. Azt tapasztaltuk tehát, hogy ha nem lehet az iszapot 2—3 m.-nél csekélyebb kerületi sebességgel kellő agitácziónak alávetni, előnyösebb annyival nagyobb számú karral bíró anodát alkalmazni, a mennyi a kívánt agitáezió elérésére csekélyebb forgási sebességnél is alkalmas. A rajzban nyolcz anodakar van föltüntetve, a mi általánosságban elegendő a föltüntetett jellegű tartály számára. Második kar valamivel rövidebb vagy ugyanakkora lehet, mint a többi és a raj. tuk elrendezett peczkek épen oly, vagy csekélyebb kölcsönös távolságban állhatnafo mint a hosszabb karokon; továbbá az összes vagy közülök csak bizonyos számú kar bírhat elektromos hatással és működhetik anoda gyanánt. Ugyanazon vagy hasonló eredmény érhető el nagy tartályok alkalmazása esetében, ha azokat a 3. és 4. ábrában föltüntetett módon foganatosítjuk. A mint látható, itt a kezelendő iszap a két egymásba illesztett A és A1 henger által képezett gyűrűs közben tartalmaztatik; az A1 henger iirös, hogy az anodának B tengelye rajta keresztül járhasson. A forgatható anoda a C anodakarokból, a c anodalemezekből és a kinyúló K peczkekből áll; az anodakarok a c2 gyűrű által hordatnak, mely a i2 karok által a B tengelyen lévő b1 gyűrűvel van összekötve; a B tengely itt is, a mint azt az 1. és 2. ábrák nyomán leírtuk, úgy van ágyazva, hogy az az anoda és kathoda közötti távolság, tehát a vilhynos ellenállás szabályozása czéljából megemelhető és sülyeszthető. Ezen esetben is az anoda és kathoda közötti, valamint az anoda fölötti tér is, melyekben az iszap tartalmaztatik, ment minden ~oly fix akadályoktól, mely az iszapnak a forgó anoda által előidézett tökéletes és hatásos mozgatását gátolná. A h toldatok azonban a tartály falának belső föliiletétől itt is benyúlnak az audoa pályájába az első elrendezés nyomán leírt ezél elérésére. Az 1. és 2. ábrában előforduló részek a 3. és 4. ábrákban ugyanazon betűkkel vannak jelölve. Mindkét foganatosítási alaknál az i cső a kathoda higanyának lebocsátására, a j csap pedig a tartálynak kiürítésére szolgál. Azt találtuk, hogy közönséges érczeknél az utóbbiaknak a kathodára való leülepedése elég jól meggátolható, ha egyenlő súlyú vizet és őrölt érczet elegyítünk egymással; ajánlatos a víz mennyiségét annál inkább csökkenteni, mennél nagyobb a kezelendő éreznek vagy effélének fajsúlya. A vízmennyiségnek ezen csökkentése azért is előnyös, mivel az lehetővé teszi a folyamat helyes végrehajtásához szükséges vegyszereknek megfelelő csökkentését is.
