11221. lajstromszámú szabadalom • Újítások aranyat vagy ezüstöt vagy mindkettőt tartalmazó érczek kikészítésére és ezen fémek kivonására szolgáló eljáráson és készülékeken
í -A kezelés alatt lévő iszap mennyiségének elegendőnek kell lennie, hogy az anodát közepén is elfödje, midőn az forog. Valamely elektromos vezető anyagnak, mint pl. alkalichloridnak vagy földalkaliehloridnak, előnyösen nátriumchloridnak hozzáadagolása azért előnyös, mivel az az éreznek bizonyos vezető képességet kölcsönöz, mellyel az különben nem bírna. Ezen só mennyisége azon távolságnak megfelelően, mely az anoda és kathoda között létezik, valamint az elektromos áram erősségének megfelelően módosítandó. Ha pl. egy 3 m. átmérőjű tartályban egymástól 100 m/m. távolságban lévő elektródákat alkalmazunk, azon nátriumchlorid mennyisége, mely az elektromos áramnak az iszapon való jó átáramlását biztosítja, a kezelendő oldat mennyiségének 0 2—1 %_ a - Az ily jól vezető anyagnak, mint pl. nátriumchloridnak beadagolása annál ajánlatosabb, mivel gyakran előnyösnek találjuk az elektromos áramot az iszapon átjáratni, még mielőtt az oldószert beadagoltuk volna és ekkor a nátriumchlorid vagy hasonló anyag megadja az iszapnak azon vezető képességet, mely az áramnak átjárását az oldószer hozzájárulása nélkül is lehetővé teszi. A nátriumchlorid továbbá gyakorlatilag lehetővé teszi az áramnak a tartály belsejében való szabályozását, az oldószer beadagolása után is, tekintettel arra, hogy ha az oldószernek egy része az iszapban felbontatott, a villamos ellenállás növekszik, úgy hogy a feszültség nagyobbá, az áramerősség pedig csekélyebbé lesz A nátriumchloridnak beadagoltatása által a feszültség ismét csökkentetik, míg az áramerősség növekszik. Azt találtuk, hogy a legjobb eredmény elérésére az áram intenzitást az anoda és kathoda hatásos fölületének megfelelően kell megszabni. Ismeretes, hogy ha valamely fémet, különösen aranyat oldatából villamos úton kiválasztva szilárd kathodán lecsapatjuk, a fém lecsapatását már oly villamos árammal érhetjük el, melynél a kathoda hatásos fölületének egy-egy körülbelül egy tized négyszögméternyi területére egy ampérenek csak igen csekély törtrésze jut; ellenben azt találtuk, hogy ha kathoda gyanánt higanyt alkalmazunk az anoda és kathoda közötti ugyanazon fölületre (vagyis az anoda és kathodafölületek összegének felére) egy tizednégyszögméterenkint l1 ^ vagy legalább egy ampére erősségű áramot kell alkalmaznunk, ha az arany teljes és gyors lecsapódását akarjuk elérni. A mint föntebb említettük, gyakran előnyös, különösen ha durvább aranyrészecskék tartalmaztatnak a kezelendő iszapban, miután a tartályt, az utóbbival kellően ellátjuk és az anodát forgásba hoztuk, az oldószer (pl. cyankali) beadagolása előtt járatni át a villamos áramot a porrá zúzott érczből, vizből és nátriumchloridból álló iszapon, úgy hogy a durvább szuszpendált aranyrészecskék saját súlyuknak és az elektromos áramnak kombinált hatása folytán a higanykathodára leülepednek, mely a mint leírtuk, mindig tisztán és zavartalanul tartatik meg ós könnyen amalgamálja az említett részecskéket. Ha az iszap, pl. az érezben tartalmazott szabad savnak vagy savas sóknak jelenléte vagy neutrális vagy bázikus sóknak a villamos áram hatása alatt való fölbomlása következtében savanyú, ezen savasságnak neutrálizására legelőnyösebbnek találtuk az iszaphoz valamely bázikus anyagot, pl. caustikus szódát, meszet vagy valamely más alkálit vagy földalkálit adagolni, még pedig vagy a művelet kezdetén vagy miután a villamos áram bizonyos ideig már érvényesült oly czélból, hogy ellensúlyozzuk az apparens' savasságot vagyis azt, mellyel az érez beadagoltatása pillanatában bírt és a fejlődő savasságot, vagyis azt, mely az iszapban bizonyos időpontban akár a villamos áram, akár a benne végbemenő kémiai folyamatok hatása következtében létesíttetik. A bázikus anyagnak ezen hozzáadagoltatása folytán az oldatfogyasztás csökkentetik. Az oldószert vagy vízben föloldva vagy szilárd alakban visszük a tartályba. Ilyen szerül előnyösen alkalicyamidot, mint pl. cyankálit alkalmazunk, melynek mennyisége
