11221. lajstromszámú szabadalom • Újítások aranyat vagy ezüstöt vagy mindkettőt tartalmazó érczek kikészítésére és ezen fémek kivonására szolgáló eljáráson és készülékeken

A jelen találmány tárgyának egyik részét képező készülék a mellékelt rajzon van bemutatva. Az 1. ábra a készülék egyik foganatosítási alakjának egyik függélyes metszete. A 2. ábra ugyanannak vízszintes metszete az 1. ábrának 2—2 vonala szerint. A mint látható, az A tartály fölött elrendezett b csapágyakban az alsó végén a forgatható anodát hordó B tengely van ágyazva, mely szükség esetén a b2

merevítők segélyével merevíthető, melyek egyik végükkel az anodakarhoz, másik végükkel a B tengelyre illesztett b1

gyűrűkhöz vannak kötve. Az anoda tetszőleges számú C karból áll, melyeknek alsó fölülete vagy közvetlenül vagy az erre erősített, előnyösen vasból vagy aczélból álló c anodalemezek alakjában szolgálnak anoda gyanánt. Ez utóbbinak als^ fölülete egész terjedelmében párhuzamos a "D higanykathoda fölületével. A B tengely az anodával fémes összeköttetésben van és ez utóbbi a tengelyhez fekvő e kontaktus révén a dinamógép positiv sarkával összekötve, míg annak negativ sarka a D kathodával áll összeköttetésben. A B tengely b csepágyaiban akként van ágyazva, hogy azokban könnyen megemelhető és sülyeszthető, ha ez vagy a higanykathodának az araalgántói való megtisztítása vagy az anoda és kathoda közötti távolságnak, tehát a villamos ellenállásnak a kezelendő anyagok természetének megfelelő szabályozása czéljából szükséges, a mi az említett anyagok legalkalmasabb kezeltetésének fontos biztosítéka. Ezen czélból a B tengely fölső végére a láncczal vagy effélével összeköthető b8

gyűrű van megerősítve, még pedig úgy, hogy megengedi a tengelynek tetszőleges módon, pl. fogaskerekek, vagy mint a rajzban a g kötél és G korong segélyével előidézett forgását. A kezelés alatt lévő iszapnak a kathodától való elsöpretése czéljából és annak azon való leülepedésének megakadályozására a forgó C anodának c karjait K peczekkel látjuk el, melyek fából vagy valamely más, a villamosságot nem vezető anyagból készülnek vagy ilyennel vannak burkolva és melyek közel (15—25 m/m.-nyire) a kathodáig lefelé nyúlnak, de még sem annyira, hogy fölkavarják vagy érintsék a higanyt, mert különben az utóbbi annyira szétszakgattatnék és szétfröccsentetnék, hogy komolyan meggátolná a művelet kedvező lefolyását. Az említett peczkek egyszersmind egyegy rövid darabjukkal az anodakarok fölé is nyúlnak, úgy hogy az anoda fölötti iszaptömegre is hatnak. Hogy a czentrifugál erő föntebb említett káros hatásának elejét vegyük, az A tartály belső fölü létén a h toldatokat rendezzük el, melyek az anodakarok végének pályájába nyúlva, ez utóbbi fölött vannak elrendezve, úgy hogy föltartóztatják az iszapmassza mozgását és megakadályozzák, hogy az az anoda fölötti térközben jelentékenyebb forgási sebességet nyerjen. Ezen nyúlványok vagy toldatok függélyesen (mint a rajzban) vagy tetszőleges más szög alatt rendezhetők el. Az imént említett ezél elérése még az által is előmozdíttatik, hogy az anodakarokat oly hosszúakra méretezzük, hogy lehetőleg csekély köz maradjon végük és a tartály falának belső fölülete között, a mi egyszersmind lehetővé teszi az elektromosságnak az iszapmasszán való alkalmas áthatolását. Ezen elrendezésnek a h toldatokkal való kombinácziója gyakorlatilag előnyös, a mennyiben az elérendő ezél abban áll, hogy az iszapnak minden részecskéjét, valamint az oldatnak minden molekuláját az anoda fölötti térből az anoda és kathoda közötti térbe átszorítsuk és viszont. A tömegnek a tartályban való mozgatása lehetőleg élénk legyen, hogy az iszap egész masszájában lehetőleg homogenitást tartsunk fönn, de annak nem szabad oly erősnek lennie, hogy a higanykathoda fölkavartassék. Az iszap mozgatásának mérve az anoda forgási sebességének kellő meghatározása által szabályozható; ha azonban bizonyos számú anodakart tételezve föl, a szükséges sebesség oly nagy lenne, hogy ez által a higanykathoda fölkavartatnék, a kivánt agitácziót a sebesség káros növelése nélkül