10872. lajstromszámú szabadalom • Mesterséges kövező anyag és eljárás annak valamint abból kövezéseknek előállítására

Megjelent 1SÍ)<S. évi márczkta hó 24-én. MAGY. l \ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 10872. szám. VIIT/i. OSZTÁLY. Mesterséges kövező anyag és eljárás annak, valamint abból kövezéseknek előállítására. N. SCHEFFTEL GYÁBI CZÉG BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 október 30-ika. Azon követelmények, melyeket a jó kövezéshez — szolgáljon ez bár koesiutak vagy járdák számára — füzünk, főleg a zajtalanság, minden hőfoknál elegendő keménység és csekély kopás. Az elsőül említett föltételnek leginkább az aszfaltburkolat tesz eleget, a mennyiben sík hézagtalan fölületet képez és reá mért ütéseknél csak tompa hangot ád, míg természetes vagy mesterséges kőből előállított minden más kövezéseknél lökés vagy ütés által élesebb hang idéztetik elő. A másik két föltételt illetőleg, keménység és tartósság tekintetében a természetes kőfajok leginkább beváltak, hasonlóképen némely mesterséges anyag is, mint pl. salak vagy klinker; azonban a porfejlődés, mely a hézagok által előidéztetik valamint a zajosság ezeknél is igen hátrányos. A jelen találmány tárgyát már most oly mesterséges kövezési anyag képezi, mely a hézagtalan aszfaltburkolatok előnyét, annak zajtalanságát és pormentességét a kövezésre használt természetes kőfajoknak (gránit, bazalt, prophyr, lava) és a salaknak és klinkernek előlijeivel — keménység és tartósság — magában egyesíti, a nélkül, hogy azon hátrányokkal bírna, melyeket ezen anyagok mindegyike azoknak kövezésekre való alkalmazásánál magukban véve fölmutatnak. A találmány lényege, t. i. ily zajtalan és egyszersmind minden hőmérséknél kemény és tartós kövezési anyagnak előállítása abban áll, hogy az említett természetes vagy mesterséges kőanyagokat aprított állapotban oly kötőanyag segélyevei egyesítjük egy tömeggé, mely magában véve rossz hangvezető, mint pl. a bitumen összes alakjaiban. Az említett czél elérésére nézve lényeges továbbá : a kőzetrészecskéknek nagysága és a kötőanyagok mennyisége. Az előbbi azon körülmény által van pontosan meghatározva, hogy csekélyebb mérvű fölaprításnál igen sok ürtér képeztetik, melyeknek kitöltésére nagy mennyiségű kötőanyagot és fínom szemcséjű kőzetet kell fordítanunk, mi által a szilárdság károsan befolyásoltatik, míg túlságos fölaprításnál szintén fölötte sok kötőanyagot kell fölhasználni és az anyagok ennek következtében ezen esetben igen csekély keménységgel is bír. A kötőanyag mennyiségének lehetőleg csekélynek és csak oly nagynak szabad lennie, hogy a kövezési anyag nagyobb hőfok által szilárdságából mit se veszítsen.