10840. lajstromszámú szabadalom • Fésülőgép
3. A szalagképzés. A szalagképzés művelete nem tér el lényegesen az eddig szokásos módszerektől. Ha a fésülés befejeztetett, akkor a függélyesen elhelyezett R henger, mely a szállítókészüléktől néhány cm.-nyire van és igen gyorsan forog, a rostok végeit, melyek előtte elhaladnak, előre viszi és azokat ily módon egy pár reczézett S S' hengerhez vezeti, melyek szintén függélyesen vannak elhelyezve és a rostokat húzzák, mihelyt azok a Gall-féle lánezokat elhagyják, mi által összefüggő szalag jő létre. Bizonyos esetekben nem szükséges a kezelt textilanyagot fésülés előtt a tűrúdnyújtókészülékbe (Gill-box) vezetni. Ekkor a nyersanyagban a rostokat, melyek a fésülés czéljaira elég hosszúak, azonnal elosztjuk, a nélkül, hogy az anyagot előbb folytonos köpeny alakjába hoznók. Ezt a rostok kikészítésének nevezzük. 4. A rostok kikészítése. Hogy ezen műveletet automatikus úton végrehajthassuk, következőképen járunk el: Az anyagot a végnélküli szövetre hozzuk (6., 7. és 8. ábra), mely bizonyos számú, egymástól független 0 12—0 20 m. hosszú A szíjból tevődik össze, melynek végén az anyagot B csigák fogják, melyek az A szíjakkal érintkeznek és az anyagot csekély sebességgel, mely a textilanyag természete és állapota szerint változhat, tovább adják. Ez az elrendezés igen fontos, mert megfelelően az A szíjak csekély szélességének melyek a bevezető szövetet alkotják és csak egy vagy legföljebb két csomó textilanyagot vehetnek föl, továbbá megfelelően több B elosztó csiga alkalmazásának, melyeknek mindegyike nyomórúgók befolyásának van alávetve, melyek azokat a hozzátartozó A szíjhoz nyomják és melyek minden pillanatban azon csomó vagy két csomó vastagságához alkalmazkodnak, mely a szíjon fekszik (mi kettőnél több egyenlőtlen csomóval nem volna elérhető), biztosak lehetünk, hogy az elosztott anyag mindenkor alkalmas módon fog a szíjak között megtartatni, melyeket az A bevezető szövet és a felosztó csigák alkotnak. Ezen B csigákat elhagyva, a függélyesen lefüggő anyagnak vége c hengerkimetszéshez jut, mely folytonosan tengelye körül mozgattatik s melynek czélja az anyagot balról jobbra lökni, hogy azt egy E szíj tűinek csúcsával, mely szíjról az alábbiakban lesz szó, érintkezésbe hozza. Egy másik külső és c-hez concentrikusan elrendezett b hengerkimetszés, mely szintén folytonos forgó mozgást végez s melynek szögsebessége ugyanaz, de ellenkező irányú, arra szolgál, hogy az anyagot hátul ismét jobbról balra vigye. A két c és b hengerkimetszés mozgását akképen kell kombinálni, hogy az anyagot a c rész hátán hátrafelé vitessék (6. ábra), mi által megakadályoztatik az, hogy az utóbbinak elhagyása után azon rostokkal jusson érintkezésbe, melyek már az E szíjon vannak. Könnyen érthető, hogy a c és b hengerkimetszések hajlási sugarának nagysága szerint ugyanazon föliileten két, három vagy még több ilyen hengerkimetszést alkalmazhatunk, melyek mindannyian az említett szerepet játszák. Több c és b hengerkimetszés alkalmazása által a rostok kikészítésének folyamatát tetszés szerint gyorsíthatjuk. Azon térben, mely a c és b fogóknak forgása által^ képződött henger belsejében szabadon marad, egy végnélküli E szíj van elrendezve, mely három T T és T2 korong fölött fut. Ezen szíj T és T' között egyenes, 2" és T2 között azonban keresztezett. Hajlított tűkkel van ellátva, a minőket chappe-selyemnél alkalmaznak és folytonos mozgással bir. Az anyagnak a tűkhöz való folytonos súrlódása folytán, mely súrlódások a c hengerkimetszések; nek az anyaghoz való ütődése által jönnek létre, a tűk anyaggal láttatnak el. Ha az E szíj szélessége elegendő (a textilanyagnak megfelelően 3—8 cm.), alcTcor minden egyes rost hosszának csaknem fele a tűk hatáskörében van, míg másik fele a tűk convex oldalán lelóg. Hogy már most ezen lHógó fél az anyagnak minden egyes visszatérésénél rendetlenségbe ne jöjjön, a c résznek az E szíj fölött való átmeneténél,
