10840. lajstromszámú szabadalom • Fésülőgép
ha ezen rész munkáját elvégezte, a külső I b liengeralakú rész a B csigák által tartott I rostokat balra löki, a mennyiben azokat* a <• darab külső fölületén engedi csúszni. Megmagyarázhatatlan, hogy daczára azon köztereknek, melyek a B elosztó csigák között vannak, az E szíj tűi egyenletesen láttatnak el rostokkal, minthogy minden tű egymás után az összes B csigák előtt elhalad. Elmélet szerint a tűket kissé ferdén kellene az E szíjba helyezni, hogy *uz* E szíj átvivősebességéből és a e hengerrész forgási sebességéből származó eredővel számoljunk. Ez azonban a <• darabok forgási sebességének nagy befolyása folytán a csekély átvivő sebességre (rendesen 3 m. perczenkint) a gyakorlatban legtöbbször fölösleges lesz. Különben V fémkengyelek (6. ábra) lehetővé teszik, hogy a szíjat kissé ferde helyzetbe hozzuk, míg egyidejűleg azon helyzetet megóvják, melyet a T T korongok szabiig meg a szíjnak, hogy a tűket a rostok jó fölvételére alkalmas helyzetbe hozzak. A nyersanyag állapota a B csigák forgási sebessége és az A szíjaknak szélessége az E szíjnak átvivősebessége és a c daraboknak forgási sebessége, ezek azon faktorok, melyek a rostréteg vastagságát az h' szíjon megszabják. Ezen vastagságnak olyannak kell lennie, hogy az utána következő fésülés kényelmesen végezhető legyen. A rostokkal ellátott E szíj a tulajdonképeni fésiilőkészűlék H H szállítószíjaitól jobbra érkezik meg, melyek itt egyenlő hosszúak, a helyett, hogy az alsó H szíj hosszabb volna, hogy fél bevezető szövet gyanánt szolgáljon, a mint az előbb leírt Gill-box-berendezésnél történik. Az E szíjról lefüggő rostfelet a 11 és H' szíjak megragadják, melyek mindketten pontosan ugyanazon sebességgel birnak, mint az E szíj. A rostok már most az E szíjat elhagyják és a E és H' szíjak által tovább vezettetnek, melyek azokat a J J' J1 J8 munkahengerekhez viszik, mint az először leírt esetben. Hogy a rostok az E szíjat elhagyhassák, az E szíjnak minden egyes része a // és IV szíjakéval egyenlő sebességen kívül a rostoknak a H 11' szíjak által való megragadása után még 1. lefelé mozgással, 2. forgó mozgással E-nek a 11 11' szíjakhoz legközelebb fekvő éle körül és 3. H íí'-től elterülő oldalmozgással kell birnia. Ezen három mozgást akképen kell egymással kombinálni, hogy míg egy rész lefelé mozgása egy tű c magasságával egyenlő (9. ábra), a forgómozgás a tűnek e f részét a forgósíkhoz merőleges helyzetbe, azaz függélyes helyzetbe hozta és legalább egyenlő lett a c magassággal. Tehát ezen mozgások előidéztetnek csaknem egyidejűleg az E szíjnak keresztezése általa T T korong között, mely a forgó pontnak felel meg és a T T* korong között. Ha a tűnek valamely alakja az L szíj számára meg van adva (ezen alakot a kezelendő anyag szabja meg), akkor mindenkor, a mennyiben a két T és T1 korong átmérőjét, távolságát, szélességét és helyzetét szabályozzuk és a mennyiben az E szíjat ezen két T ék T- korongok közé bizonyos hosszprofillal biró V fémkengyelek segítségével vezetjük, mely hosszprofill nem zavarja a színnek a vezető korongok beállítása által megszabott futási irányát, alkalmas módon kombinálhatjuk a különböző éppen megmagyarázott mozgásokat, hogy a kívánt czélt, azaz az E szíjnak rostoktól való tökéletes megszabadítását elérjük. A T2 korongnak különben sokkal kisebbnek kell lennie vagy sokkal mélyebben kell feküdnie a T korongnál, úgy, hogy az A'szíj tűinek fölső vízszintes érintősíkja kö-' zött a T- korongtól jobbra és azon vízszintes sík között, melyben a H és H' szíjak által megragadott rostok feküsznek, egy vízszintes ü bádogköpenyt rendezhetünk el. hogy a rostokat meg ne sérthessék az E szíj tűi. melyek ezen a helyen a szíj keresztezése folytán ellenkező irányban térnek vissza. A mint a rostok egyszer a lí és H1 szíjak között vannak, akkor minden úgy megy
