10514. lajstromszámú szabadalom • Újítások phonographokon
bolikusan vagy hyperbolikusan van görbítve, míg a 6. ábrára merőleges metszetben, a mint ez az 5. ábrából látható két c1 ékföliiletet láttat, melynek nietszósvonalukhoz részarányosán hajlók és a hullámvonalaknak föl- és leszálló részeivel párhuzamosak. Ezen tapintó-peezek tehát mindig pontosan illeszkedik be a hullámvonalak mélyített pontjaiba és azokhoz minden oldalával hozzáfekszik és a vájatok erőssége és mélysége szerint többé-kevésbbé hatol be azokba; ez által a peezek oldalas ingadozások ellenében biztosítva van, úgy hogy harsogó hangok nem idéztetnek elő; a hengert is jobban kíméljük, mivel a tapintó-peczek azzal nemcsak egy vonalban vagy egy pontban áll érintkezésben, a mint ez az összes eddigi fonográfoknál történik, hanem egész fölületével a hengeren nyugszik. A fonográfoknál eddig szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a membrán feszültsége, illetve azon nyomás, mellyel az írókés a viaszhengerbe behatol, beszélésnél más kell hogy legyen, mint éneklésnél, fütyölésnél és a zene fölvételénél, másrészt, hogy a reprodukcziónál harsogóbb hangok úgy beszédnél, mint zenénél, a membránnak erősebb megfeszítése által érthetőbbé, illetve enyhébbé tehetők. Azon szerkezet, mellyel ezen kettős czél teljes mérvben elérhető, az író-peczeknek, illetve a tapintó peczekuek a hengerrel való folytonos benső kontaktusát biztosítja és a tnembrannak egyidejűleg bizonyos feszültséget kölcsönöz, mely megfelelően szabályozható. Ezen szerkezet az által van jellemezve, hogy a membrnat az író- vagy tapintó peczekkel összekötő emeltyűnek forgási pontját egy parallellogramm segélyével mozgatható súllyal megterheljük, úgy hogy ha a membrán testet valamely szabályozó szerkezettel a hengerre viszonyítva elállítjuk, a peezeknek ez utóbbira gyakorolt nyomása, illetve a membrán feszültsége módosíttatik. A membránt tartó szerkezeten (7—10. ábrák) pl. az a befogó gyűrűn a henger tengelyével párhuzamos, egymással szemben álló két b forgási csap van elrendezve, 3 — melyek körül a c tagok foroghatnak, mely vezetők a meghatározott súlyú és a forgási csapok távolságával pontosan egyenlő hosszúságú d harántrész által vannak egymással összekötve. Ezen a <• tagokra fölfüggesztett és ezekkel, meg a befogó gyűrűvel emeltyűparallellogrammot képező harántrész a kétkarú f emeltyűt hordja, mely egyik végén a g író-kést (vagy tapintópeczket) hordja, másik végén a kis li kampó által a k membranra erősített / füllel van összekötve. A 7. ábrában a parallellogrammnak azon állása van föltüntetve, melyben a d harántrész csaknem egész súlyával terheli meg az f kés- vagy peczek-emeltyűt és ennek következtében kifeszíti a membránt, illetve a g kés vagy tapintó-peczek és a henger között benső kontaktust létesít. Midőn a membrán és a d harántrész közötti távolság nagyobb lesz, a mikor is a c tagok lefelé forgattatnak, a harántrésznek az emeltyű forgási pontjára gyakorolt nyomása mindig kisebb lesz (8. és 9. ábrák). Ha a c tagok annyira lefelé forgattattak, hogy azok a harántrészhez merőlegesen állanak, akkor a nyomás, illetve a membrán feszültsége is egyenlő zéróval és a további, a zéró-álláson túlhaladó forgatásnál még emelő hatás áll be mindaddig, míg a vezetők újból függélyesen állanak. Hogy már most a membránt a hengertől kisebb-nagyobb mérvben eltávolíthassuk és ez által a c tagoknak a kivánt membranfeszültséggel járó különféle állást kölcsönözhessünk, a membrántest alkalmas szabályozó szerkezet által mozgathatóvá van téve; az ily szerkezet pl. a 7. ábra szerint az m testet tartó, az l tengely körül lengő n emeltyűkarból áll. mely az e o nyúlványára ható p szabályozó csavar segélyével beállítható. Ezen szabályozó készülék egy fix vezeték-rúdból is állhat, melyen a membrantestet magasabbra vagy mélyebbre csavarolhatjuk, illetve erősíthetjük. Magától értetődik, hogy a leírt feszítőszerkezetet egy a kést vagy tapintó-peczket hordó egykarú emeltyűvel is összeköttetésbe hozhatjuk, amint ez a 10. ábrán lát-
