10514. lajstromszámú szabadalom • Újítások phonographokon

_ 4 -ható, mely esetben a közlött rezgéseket az emeltyűkar hosszának alkalmas megválasztása által ismeretes módon nagyobbítjuk. Az eddigi fonográfoknál alkalmazásban álló. egy fix pont körül lendíthető egykarú emeltyű gyanánt foganatosított megterhelés! súlyokkal szemben, a leírt szerkezet azon lényeges előnnyel bír, hogy az egész súlynak a rezgéseket követnie kell, a menynyiben az önmagával párhuzamosan eltolatik és így ezen rezgésekkel szemben jóval nagyobb ellenállást fejthet ki. A fonográfnak reprodukczióit eddig kétféle módon tehettük érthetővé, még pedig vagy szűk csövek segélyével, melyek a membrántól indulnak ki és alkalmas berendezésüek, hogy azokat fülünkbe dughassuk, tehát, hagy a hang csövek által közvetlenül a fülekbevezettetik; vagy úgy, hogy a valamely hangtölcsér által erősbített hangokat szabadon a térbe bocsátjuk. A hangvezetés ezen két módja lényeges hátrányokkal bír. Csövek alkalmazásánál a természetes hallásnál a koponyacsontok által történő hangvezetés elmarad. Hangtölcséreknél és hangcsöveknél pedig a hang nem erősbíttetik eléggé és ennek következtében orrhanggá és kellemetlenné lesz, úgy hogy a reprodukczió sokszor érthetetlen marad vagy meg nem különböztethető, a miért is minden hallgató a hangtölcsérhez lehetőleg közel jutni, illetve fülét ahhoz hozzáfektetni iparkodik, mi által azonban a hallgatás csak egyoldalú lehet. Ezen hátrányok a 11. ábrában föltüntetett hangvezető által kikiiszöböltetnek és annak alkalmazásánál a hallgató nemcsak tiszta hangérzetet nyer, hanem benne még azon benyomás is keltetik, mintha ő a hangot az összes hallószervek, tehát a koponyacsontok, a száj- és torokür segélyével venné föl, mi által azon csalódás, hogy a hang nem valamely készülékből jön a hallgató füléhez, tökéletessé tétetik. Ezen hangvezető a membrán hangcsövén elrendezett villaszerű a csődarabból áll. mely a két, a l pontok körül egymás felé é.-' egymástól elmozgatható hangtölcsérszerűen bővülő <• csövet hord, melyeknek végei meg vannak görbítve, úgy hogy a c1

nyílások egymás felé fordulnak. Ezen nyílások közé a hallgató fejét akként tolhatja be, hogy azok a fülekre kerülnek. A halló nyílások távolságának módosítása czéljából a c csövek közel forgási pontjaikhoz a d csavarokkal vannak csuklósan összekötve, melyek a jobb és bal csavarmenettel bíró és az f kézi kerékkel ellátott fl

hüvelybe vannak becsavarolva, úgy hogy ez utóbbinak forgatása által a csöveket egymáshoz közelíthetjük vagy egymástól eltávolíthatjuk. A hallgató fülébe tehát a hangot erősebben vagy gyöngébben vezethetjük be. A villaszerű a csődarabot vagy közvetlenül, vagy vezetékeső segélyével köthetjük össze a membránnál, de lehetne két vagy több ily hangvezetőt is megfelelően elágazó csővel vagy több, a membranra erősített villás csővel összekötni, hogy két vagy több személy számára az egyidejű meghallgatást lehetővé tegyük. A leírt hangvezető különben hasonló módon a telefonokból, mikrofonokból és hangcsővezetékből kiinduló, illetve azok által tovavezetett hanghatásoknak tölfogására is alkalmas. A fonográfoknak összes eddigi szerkezetei, továbbá még azon lényeges hátránnyal is bírnak, hogy azoknál számos és körülményesen foganatosítható kézmozdulat szükséges, ha a fonogrammhengert annyira szabaddá akarjuk tenni, hogy az ágyazásában eltolható vagy abból kivehető, illetve kicserélhető legyen. A kezelés lehető legnagyobb egyszerűsítését a fonográfállványnak sajátos foganatosítása által érjük el, mely lehetővé teszi, hogy a membrán a henger csapágyának nyitásával egyidejűleg egy egyetlen kézmozdulattal az utóbbiról leemelhető, úgy hogy a henger és a hengerorsó teljesen szabadon fekszik, a mint ezt a 12—15. ábrák 'láttatják. Az a állvány a két alsó b és c csapágy fölött hordja a <> fonogrammhengernek dl orsóját.