10514. lajstromszámú szabadalom • Újítások phonographokon

- 2 -hangnak lehetőleg egyenletes erős beírását és visszaadását czélozza, hogy a beszélésnél vagy a zene átvitelénél származó egyes éles hangokat, melyek rendkívül erősen ldhangzanak és ennek következtében zavarólag hatnak, kiküszöböljünk. Ez különösen akkor szükséges, ha a rezgések emeltyűáttétel segélyével a membránról erősbbített mértékben vitetnek át. Az eddig használt fonográfoknál a kés tudvalevőleg egyenletesen éles vágó fölülettel bír, mi által a bizonyos hangerősség számára érzékeny membrán a halkabban kiejtett szavakat, hangokat és különösen mássalhangzókat csak gyöngén adja vissza, míg a rendesen erősen ejtett szavak, illetve zenei hangok a hengerbe mélyen bevágatnak. Ennek következtében egyes szavak vagy szótagok oly erősen reprodukáltatnak, hogy azok érthetősége csökkentetik, illetve a zenedarabnak egyenletes előadása különös tekintettel a piano-részletekre el nem érhető, a miért is az eddigi fonográfokkal csak lármás zenét lehet fölvenni. A visszhengerbe beírt hullámvonalaknak tehát, hogy ezen lényeges hátrányt elkerülhessük, a mennyire csak lehet, azon erősségnek kell megfelelniök, mely a kivájás mélysége által van meghatározva. E tekintetben a tapasztalat azt mutatta, hogy a bevésett hullámvonalak fölszálló és leszálló részének lejtőssége meglehetősen állandó, a mennyiben a hanghullámok, melyek magasabb hangnak és ennek következtében rövidebb lengéshossznak felelnek meg, nem nyúlnak ki oly mélyen, mint a hoszszabb lengésü, mélyebb hangnak megfelelő hullámok, úgy hogy a hullámvonalaknak bizonyos egybevágósága áll elő. Ezen fonogrammok ekkor jó és szép, a természetes beszédnek és zenének megfelelő reprodukcziókat szolgáltatnak. Az ily fonogrammok előállítására szolgáló a írókés (1. és 2. ábrák) a1

végén kúposán van alakítva és a tengelyirányú hengeres b furattal van ellátva. A kúpos vég az előállítandó fonogramm, illetve a viaszhenger felé rézsútosan van állítva és a fonogramm hengerfölületére merőlegesen vagy közel merőlegesen a kúpnak x vágó élétől azaz x—x1

vonal mentén van elvágva. Az ekként keletkezett csonka kúp legmélyebb pontján x-nél rövidebb terjdelmű, igen éles, metsző éllel bír, mely fölfelé két oldalt egy-egy hántó, fokozatosan szélesbedő föl ületbe megy át (</-nál 2. ábra), melynek élszöge (a kúpföliilet alkotója és a metszési föliilet, által bezárt szög) fölfelé mindig tompább lesz és hántóhatást nyilvánít. A késnek mellső vágó föliilete a vágás helyzete szerint elipsis, parabola vagy hyperbola alakjával bírhat. Ezen kés a hangnak erősségét mindig természetes módon regisztrálja, míg az eddigi fonográfoknál mindenütt egyenlő éles kések erős hangnál a viaszba beakadnak és ennek következtében erősebb és kevésbé tiszta hangokat jegyeznek. Ezen utóbbi esetben ezenkívül a viaszhenger is sokkal erősebben használódik el. A 3. és 4. ábrákban bemutatott módosításnál az író peczek a megfordítva állított a b c kúpból áll, mely alapfölületével a fonogrammföliilet felé van fordítva, ezen kúp oly vájattal van ellátva, mely a nagyobb csúcsszöggel bíró a b d kúp alakjával bír; a két kúpnak mélyebben fekvő b metszéspontján át az a b alapfölülethez rézsútosan álló metszet van ejtve, mely vagy a b f e egyenes vagy a b g görbe szerint történhetik. Ez által az írószerszámnak mellső végén gyűrűs hántó föliilet keletkezik, mely 6-nél éles vágó élbe megy át. Az ily kés a halkan ejtett szavaknál igen gyöngén hatol be a viaszhengerbe és erős hangoknál a mellső hántó fölületnek hatása következtében a túlmély bevágással szemben nagy ellenállást fejt ki és így megakadályozza a hangnak azon harsogó reprodukczióját, mely az író szerszámnak igen mély behatolásának következménye. Az írókés által előállított hullámvonalak visszaadására alkalmas c tapintó - peczek (5. és 6. ábrák) egy kétoldalú ék alakjával bír, melynek keresztmetszete (6. ábra) a fonogrammföliilettel érintkező részén a vágókés alakjával bír, tehát elyptikusan, para-