10400. lajstromszámú szabadalom • Forgógép
- 3 -azt továbbá bemutattuk, a tömítő szelenczétől 7 bordák nyúlhatnak a karimák felé. A 2 dob mindegyik végén egymással diametrálisan szemben két egyenletesen görbülő 8 horony (1. és 2. ábra) van elhelyezve, ezek a hornyok végeiken megfelelően görbített keresztirányú hasítékokba mennek át. Ezek a hornyok és keresztirányú hasítékok arra szolgálnak, hogy a G kettős záró tolattyúkat befogadják. Ezek közül az egyik a 3. ábrán van axonometrikus képben föltiintetve. A hasítékok és hornyok a záró tolattyút a hornyokban való ide-oda mozgásánál kellő módon vezetik. Mindegyik tolattyú a középső részen ki van vágva, hogy a dobnak a hornyok között levő részét maguk közé zárhassák, a tolattyúk azonkívül a legjobb kiviteli módozat szerint s közepükön (3. ábra) meg vannak osztva. Mindegyik tolattyú vékonyabb szárainak végébe furatok vannak fúrva és 10 tekercs rúgók elhelyezve, hogy a záró tolattyúk végeit a leírandó vezetőföliiletre nyomhassuk és a túlságos kopást meggátolhassuk. Igen természetes, hogy a zárótolattyút egy darabból is lehet készíteni és a dob külső részét levehetően berendezni, hogy a zárótolattyút a kellő helyzetbe vihesstik. A G tolattyúk külső végükön lengő 11 záródarabokkal láthatók el. melyek a tolatytyúk köralakú hornyaiban foroghatnak, úgy hogy a gyűrűalakú 4 rész vezető fölületére (2. ábra) ráüljenek és gyakorlati szempontból tömített elzárást létesítsenek. A tolattyúk azonban ily elzáró darabok nélkül is kiképezlietők, ha azokat elegendő hosszúra készítjük. hogy a vezető föliiletre közvetlenül ráfeküdhessenek. De ekkor a kopás miatt a tolattyúkat gyakrabban ki kell cserélni, ellenben a másik esetben csakis a 11 végdarabokat kell kiváltani. A záró tolattyúkat pontosan a dob hasítekaiba kell vezetni, és annyi elmozdulást kell azoknak engedni, hogy az egyes tolattyúkat a dobba vissza lehessen tolni. Másrészt a tolattyúkat oly vastagra kell készíteni, hogy a hasítékokat pontosan elzárják és a gőz beömlését úgy a hasítékoknál, mint a födélnél teljesen meggátolják, és oly hosszúaknak kell lenniök, hogy külső végük mindig a burkolat vezető fölületére feküdjön. Ezek a vezető részek, pontosan egymással szemben fekszenek, mintegy 45°-os ívet képeznek. Két nagyobb sugarú kör szerint görbített konczentrikus 14 rész ugyancsak egymással szemben van elhelyezve és mintegy 45° hosszú. A 14 részek tehát a forgás tengelyétől távolabb fekszenek, mint a 13 részek, és ennek megfelelően a 14 részek és a hengeres 2 dob között kamarák keletkeznek. A 13 részek, melyek a forgástengelyhez közelebb esnek, a 14 részekkel lejtős 15 részek segélyével vannak kapcsolva. Ezek a 15 részek egyenletes görbületit sugárral bírnak, pld. a görbületi sugár a két konczentrikus fölület sugarának középértéke lehet. A 15 fölületek hossza a konczentrikus fölületek hosszával egyezik meg, tehát mintegy 45°. A G záró tolattyúk végeit vagy azok végdarabjait oly módon alakítjuk, hogy egész forgásuk alatt szorosan a vezető fölületre feküdjenek, úgy hogy gőz és folyadék át ne hatolhasson. A 2 dobot a forgástengellyel részben konczentrikus fölíilettel képezzük ki. Ajánlatos azonban a dobot teljesen konczentrikus fölülettel látni el, bár a dob egyes helyeken be is vágható, a nélkül, hogy ez a gép működésére káros befolyást gyakorolna. Világos, hogy ennél a kiviteli módozatnál a vezető fölületnek két egymástól 90° távolságban levő pontjának a forgástengelytől mért távolságának összege egyenlő, vagyis ha az egyik pont egy bizonyos távolsággal közelebb esik a forgástengelyhez, mint egy harmadik pont, a másik pont épp annyival távolabb esik, mint a harmadik pont. Következik ebből, hogy a tolattyú a forgás egész ideje alatt szorosan a vezető fölületre fekszik. Ennél a kiviteli módozatnál a 4 burkolatban a kiálló 13 konczentrikus részek között egyenlő számú kamara keletkezik. Ezeknek a kamaráknak lejtős, görbe 15 oldalfölületük 14 konczentrikus föliüetük és egy megszűkülő lejtős 15 fölületük van. A burkolatban tetszőleges számú ily kamara állítható elő, ha a részeknek föntebb jelzett viszonyát betartjuk, úgy, hogy a záró tolattyúk végei folytonosan a vezető fölületekre fekszenek.