10295. lajstromszámú szabadalom • Javítások a zinkérczek elektrolysisében
— 2 Kísérletek ugyanis azt mutatták, hogy a szilárd zinkcsapadékot befúvott nyomólevegő segélyévelelőidézett czirkuláezió által számos esetben sokkal könnyebben állíthatjuk elő, mintha az elektrolyt czirkuláezió ját más mechanikus úton létesítjük. Lehet, hogy ezen körülmény a levegőnek az elektrolyt tisztátlanságaira való valamely vegyi, oxydáló behatásának következménye. A mellékelt rajzokban a találmány foganatosítására szolgáló készüléknek egyik alakja van bemutatva. Az 1. ábra a teljes készülék összeállításának sematikus rajza. A 2. és 3. ábrák hossz- és keresztmetszetei az egyik czellának és ennek belső berendezését láttatják részletesen. A 4. ábra a czellának fölülnézete. Az 1. ábrában ZZ a czellák. melyekben az elektrolyzis lebonyolódik. G valamely tetszőleges áramforrás, pl. dinamogép, mely a tetszőleges szerkezetű M mótor, pl. gőzgép által hajtatik és mely az elektrolyzis számára szükséges áramot szolgáltatja. A két c c vezeték az áramot, a mellékelt rajzban példaképen szoros kapcsolású Z Z czellákhoz vezeti, melyek, mint az magától értetődik, bármely más, az egyes esetekben legczélszerűbbnek mutatkozó kapcsolás szerint is köthetők össze az áramforrással. Az M mótor a G dinamogépen kívül •még egy Root féle fúvót, vagy valamely más, a levegő komprimálására alkalmas R gépet hajtja. A ZZ czellák az ezek hosszában elvezetett és két-két czella között b b csövekké elágazó p cső által az R légsűrítő készülékkel vannak összekötve. A czellák belső berendezését a 2. és 3. ábrák láttatják. E E és E1 E1 az elektródák, melyek közül az E kathodák előnyösen zinkböl. az E1 anodák pedig előnyösen szénből, ólomból vagy más, oxygén által nehezen megtámadható anyagból készíttetnek. Az elektródák mindkét oldalán (3. ábra) a fából álló HH falak vannak elrendezve, melyek sem a lúg szintjéig, sem a fenékig nem érnek. Az ezen falak által elválasztott KK kamrában a p nyomóiégcsönek bb ágai közel a H H falak alsó széléig vannak vezetve és ott a vízszintes, lyukakkal ellátott BB légcsövekkel vannak összekötve. Az egész berendezés működése a következő : A természetes érczekben tartalmazott zinket ismeretes eljárás segélyével pörkölés által zinkoxyddá változtatjuk, előnyösen kénsav segélyével kilugozzuk, az oldatban esetleg tartalmazott idegen fémektől ismeretes tisztítási proczesszusok által megfosztjuk és azután a Z Z czellák teknőibe vezetjük be. Az M mótor a G áramfejlesztőt és az R légsűrítőt egyidejűleg hajtja, úgy, hogy már most a nyert zinkoldatot már csak az elektrolyzisnek kell alávetni. A IiooftPBlower a levegőt p csövön és ennek b ágain át a K kamrákba hajtja, melyeknek alsó részében a levegő a B csövek nyílásain át kitódul. Ennek folytán a lúg minden egyes kamrában fölszáll és folyton a H H falak fölött a czella középső terébe ömlik, melyben a tulajdonképeni elektrolízis végbemegy. Ekként az E E és E1 El elekrodalemezek hosszában a lúg lefelé mozgásba hozatik, melynek a légbevezetés alkalmas szabályozása által, megfelelő határokon belül, bármily tetszőleges sebességet kölcsönözhetünk. Föltalálok kísérleteiknél azt találták, hogy a lúg czirkulácziójának sebességére vonatkozólag bajos általános érvényű szabályt fölállítani, mivel a legalkalmasabb czirkuláczió-sebesség a lúg összetételéhez képest jelentékenyen kiilönbözhetik. Ajánlatosabb tehát határozott szabály fölállítása helyett minden egyes esetben kísérletileg megállapítani, hogy mily czirkuláczió-sebesség felel meg leginkább az egyes esetekben földolgozandó lúgnak. Természetesen mérvadó az, hogy a lehető legcsekélyebb czirkulácziósebességet válasszuk, mivel ez utóbbinak fokazása a szükséges munkamennyiség fokozásával egyenértékű. Másrészt azonban a czirkuláczió-sebességet minden egyes esetben annyira kell fokozni, hogy a zink ne zinkspongya, hanem szilárd csapadék alakjában rakódjék le a kathodákon. A megejtett kísérletek szerint általában
