10295. lajstromszámú szabadalom • Javítások a zinkérczek elektrolysisében
Megjelent 18í)8. évi január lió 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 10295. szám. vil/i. OSZTÁLY. Javítások a zinkérczek electrolyzisében. SIEMENS ÉS HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 julius hó 2-ika. A zinkoldat elektrolyzisénél alkalmazott eddigi módszerek szerint nem lehetett oly bő eredményt elérni, mely ezen módszereket műszakilag értékesíthetővé tenné. Ennek oka nevezetesen azon sajátságos körülményben rejlett, hogy a zinket iparilag nem alkalmazható alakban nyertük. Ha ugyanis az oldatban a legcsekélyebb tisztátalanságok tartalmaztatnak, akkor a kathodánál tömör zink helyett az úgynevezett zinkspongyát, azaz fekete, poralakú zinket nyerünk, mely nehezen ömleszthető és egyáltalában nem dolgozható föl. Tudjuk, hogy különösen akkor keletkezik zinkspongya, ha az oldat alkalikus és az a zinken kívül még más fémeket is tartalmaz. De a zinkspongya akkor is előáll, ha az oldat határozottan savanyú és a tisztátlanságok majdnem teljesen el vannak távolítva. Föltalálok már most oly módszerhez jutottak, melynek segélyével a spongyaképződés még az imént említett legszélsőbb esetben is elkerülhető. Mindjárt e helyütt megjegyezzük azonban, hogy a következőkben műszaki alkalmazásban leírandó fölfödözéshez tisztán kísérleti úton jutottunk és nem vagyunk azon helyzetben, hogy a találmányunk tárgyában rejlő tünemények okát elméletileg,tudományos alapon kifejtsük-Föltalálok ugyanis azt találták, hogy ha valamely tetszőleges tisztátlan lúgot elektrolyzisnek alávetünk, mindig kielégítő eredményt nyerünk, hacsak a lúg czirkuláczióját bizonyos fokon túl növeljük, mely minden egyes esetben a lúg összetételétől és a munka többi körülményeitől függ. Kísérletek továbbá azt mutatták, hogy a czirkulácziónak az egyes esetekben szükséges sebessége alsó határát illetőleg jóval nagyobb annál, melyet eddig más hasonló eljárásoknál alkalmaztak. Föltalálok nézete szerint ennélfogva itt nem csak a már ismeretes folyamatoknál alkalmazott segédeszköznek, a czirkulácziónak egyszerű fokozásáról van szó, hanem arról, hogy az általuk alkalmazott rendkívül nagy czirkuláezíósebesség a zink elektrolyzisének eddig még teljesen ismeretlen molekuláris folyamatán alapszik. A jelen találmány szerint az elektrolyt czirkulácziója tetszőleges módon létesíthető, tehát pl. kavaró szerkezetekkel és más efélékkel. Föltalálok azonban azt találták, hogy ezen czirkulácziót legczélszerübben az által idézhetjük elő, hogy az elektrolytba a czellák alsó végén át levegőt vezetünk be, mely fölszállásakor a folyadékot a kivánt mozgásba hozza*
