10264. lajstromszámú szabadalom • Olvadó biztosíték elcserélhetetlen betétekkel nagyobb feszültségű elektromos vezetékek számára

Megjelent 181)8. évi január lió 11-én. MAGY. ® KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 10264. szám. Vll'g. OSZTÁLY. Olvadó biztosíték elcserélhetetlen betétekkel nagyobb, feszültségű elektromos vezetékek számára. SIEMENS ÉS HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 julius hó 3-ika. Az erre hivatott elektrotechnikusok által meghatározott biztonsági rendszabályok azt irják elő, hogy biztosítékot akként kell konstruálni, hogy azok leolvadásánál tartós fényív ne kelefckezhessék, még az esetben sem, ha a biztosíték mögött rövidre zárás létesül és hogy 40 Amp-ig terjedő leolvasztó áramerősségre számított biztosítékok konstruálásánál túlerős leolvadási dugaszok téves alkalmazása kizárassék. A maximális feszültség, mely a biztosíték szilárd részén föltüntetendő, a nagyon elterjedt Hopkinson-féle háromvezetékűrendszeres berendezéseknél normális körülmények között 220 Volt, de tekintettel a feszültségi veszteségekre és bizonyos mértékben nagyobb biztonságra, 250 Volt-nak vehető. Az eddig szokásos olvadó biztosítékok ezen föltételeknek nem felelnek meg, nevezetesen pedig azért, mivel a biztosítéknak rövid zárással, ily magas feszültségnél való kiégésekor, a fényív nem alszik el. Azonkívül az eddig leginkább tekintetbe vehető Edison-dugaszoknál a fokozatok külömbözetei sokkal csekélyebbek, 2 m/m, semhogy azáltal a gyöngébb dugasznak erősebb leolvadó dugasszal való összetévesztésének eshetősége elegendő megbízhatósággal ki lenne zárva, Ezen föladat tehát két részre, egy elektromos és egy mechanikus problémára oszlik. Az előbbeni ismét lényegében két főszempont által határoztatik meg, a mennyiben: először kell, hogy az olvad(Tfémcsík i!l. sodrony megfelelően hosszú legyen, másodszor pedig, hogy azon anyag, melyből az olvadó csík elhelyezésére szolgáló szigetelő testet készítjük, az elektromos fényív behatásának ellenállhasson. Eltekintve ezen utóbb említett momentumtól, az egész föladatnak nehézsége lényében azon térbeli korlátozottságban rejlik, mely az általános viszonyokra való tekintetekből adódik. Nagyobb áramerősségeknél használandó csík-biztosítékok a sark ill. szorító-csavarok távolsága a német elektrotechnikusok szövetkezetének szabványai által meg van állapítva és hogy ezen megadott távolságon belül a heves rövidre zárásnál keletkező fényív elnyomható legyen, külön szerkezetre, mint az általunk föltalált és a 6541. számú magyar szabadalomban védett hulló tolatytyúval biró olvadó biztosítékra van szükség. Hogy azonban a gyöngébb áramok számára alkalmazott, úgynevezett dugasz vagy hüvelybiztosítékoknál, melyek ezen szerkezetre nem igen látszanak alkalmazhatóknak,