10264. lajstromszámú szabadalom • Olvadó biztosíték elcserélhetetlen betétekkel nagyobb feszültségű elektromos vezetékek számára

— 2 — eddig szokásos fflr nagyobbítása nélkül ugyanezen hatást érhessük el, a jelen találmány szerint ezen problémának megoldását azáltal tesszük lehetővé, hogy a fényívet a biztosíték betétjének hosszánál háromszor akkora út megtételére kényszerítjük, mire az azonban keletkezésének csakis első pillanatában képes úgy, hogy nyomban ezután elalszik. A jelen találmány egyszersmind fokozaíi különbségek jelentékeny nagyobbítását is lehetővé teszi, minek folytán, az alább még megbeszélendő, rendelkezésünkre álló csekély tér tekintetbe vetelevel, tulerős biztosíték-betétek téves alkalmazása elkerülhetővé tétetik. Ezen czélból a betéttest (1—3. ábra) gyűrűs henger alakjában van foganatosítva és a mint ez különösen a 2. ábrabeli schematikus föltüntetésből kivehető, több, előnyösen hat, hosszirányban átjáró l lyukkal van ellátva, melyek a homlokfölületeken páronkint fölváltva csatornaszerű t vájatokkal vannak egymással összekötve. Ezen csatornékon belül egy vagy több párhuzamosan kapcsait s olvadó sodrony háromszor vagy többször ide-oda van vezetve és a hajlítási pontoknál r-nél alkalmas szigetelő anyaggal kifelé be van födve; ezen sodronyok végeikkei a kontaktus-fölületekre vannak hegesztve, úgy, hogy ezek között a hüvely hosszát többszörösen meghaladó útat írnak le. Hogy továbbá a biztosítéknak nagy föliiletségű rövidre zárásnál, ill. nagy energiamennyiségnél való elolvadásakor, a keletkező robbanó gázok elvezethetők legyenek, a hosszcsatornák fölében o nyílásokat rendezünk el, melyek kifelé torkolnak, úgy, hogy a hevesen kiáramló fémgőzök a biztosítékbetétnek k sarkaitól lehetőleg eltéríttetnek. Hogy azonban annak lehetősége teljesen kizárassék, hogy ezen fémgőzök kívül a biztosíték-betéteknél ezeknek k kontaktusai között vezető összeköttetést létesítsenek, melynél fogva az elektromos áram az olvadó csíkokkal mesterséges úton előállított útnál rövidebb útat tehetne meg, a betét két végét ezen gőzök behatásával szemben sajátságos módon védjük meg és pedig vagy egy teljesen légzáró (gummiból vagy más efféléből álló) záros rész vagy pedig a d süvegek által, melyek karimáik és a betéttest között lévő gyűrűs légréteg által szintén elegendő zárást képeznek a fémgőzök hozzáférhetése ellen. Ugyanúgy, mint a biztosíték-betétnek k kontaktusait, a többi áramvezető a fémrészeket is, melyek a biztosíték és a vezetékvégek közti összeköttetést létesítik, meg kell óvnunk ezen fémgőzök érintkezésétől, nehogy köztük a fényív átcsapjon és tovább éghessen. Ezt vagy a kapcsolási pontoknak a fémgőzök hatáskörén kívül való térbeli elrendezése vagy pedig közbeiktatott szigetelő 2 testekkel való alkalmas befödés által érhetjük el. Összefoglalva a jelen találmány alapgondolata tehát abban áll, hogy az olvadó csíkot annak bizonyos adott téren belül a biztosíték-betét sarkai között való többszörös oda- és visszavezetése által a biztosítékbetét hosszának többszörösét képező hosszban rendezzük el és alkalmas elrendezés ill. elzáró szerkezet által egyidejűleg megakadályozzuk, hogy az elolvadásnál keletkező fémgőzök valahogy két más áramvezető pont között az olvadó csík hosszánál rövidebb összeköttetést létesítsenek. A mi pedig az olvadó csík elszigetelésére alkalmazandó test anyagát illeti, úgy e tekintetben itt egészen mások a követelmények. mint más tűztüneménnyel nem járó szigetelőknél, úgy, hogy pld. a porczellán, mely ez utóbbi esetben igen alkalmas, a jelen találmány czéljaira teljesen hasznavehetetlen, mivel az a fényív behatása alatt megömlesztetik és ezen állapotban kitűnő szigetelőből jó villamvezetővé változik és különösen a fényív tovább égését lényegesen elősegíti. Tekintettel a többi, az ily testekhez kötött követelményekre, igen nehéz ily alkalmas anyag föltalálása és az eddig a jelen czélra próbaképpen alkalmazott anyagok tapasztalatszerűleg az egyik vagy másik irányban igen hiányosak voltak. A jelen találmány második tárgyát tehát a czementnek eddig nem ismert, tehát először általunk