10164. lajstromszámú szabadalom • Vízsugaras kondenzátor

Hogy a víznek a kúpos kettős fúvókán való áthajtására szükséges munkát, a menynyire lehet, csökkentsük, a készülék akként van elrendezve, hogy a szivattyúnak csak egy és ugyanazon folyadékmennyiséget kell keringésbe tartania. Daczára az üzem ily berendezésének, még sem czirkál mindig ugyanazon víztömeg a készüléken át, mivel az annyira fölmelegíttetnék, hogy végre gőzt többé nem abszorbeálhatna. Permetezőn vagy igen kis, kúpós kettős fúvókán át folyton bizonyos mennyiségű friss víz áramlik a kondenzátorba. A készülékben folytonosan körülfutó vízhez adagolt ezen friss víznek megfelelő mennyiségű meleg víz a beszívott levegővel együtt egy túlárasztó csövön át távozik, mely bizonyos magasságban azon tartályon van elrendezve, melyből a szivattyú a vizet szívja. Ezen eljárás szerint, a mint már említettük, a szívó csőben keringő víz egyrészt annyi gőzt abszorbeál, a mennyire a hideg víz hozzájutása folytán többé-kevésbbé nagy hőmérsékletnél képes, másrészt pedig a kúpos kettős fúvókán való átáramlásakor azon mechanikai munkát szolgáltatja, mely a levegőnek és víznek a kondezátorból való eltávolítására szükséges. A szívó szerkezeten átáramló vízsugár mintegy folyadék elzárást képez, a légkör és a kondezátor között. Az abszorbcziónak ezen mechanikai munkáját, mint az imént említettük, bizonyos határok között, úgy a meleg mint a hideg víz is elvégezheti. Ennélfogva a folytonosan czirkuláló vízmennyiség hőmérsékletét az elérendő vakuumnak megfelelően, kisebb-nagyobb mérvben fokoztatjuk. A túlfolyasztó csövön kiömlő víz azonban, melynek térfogata a friss hideg víznek megfelel, minden esetben sokkal melegebb, mint a közönséges kondenzátorból lefolyó víz hőmérséklete. Ezen eljárás tehát a vízfogyasztásnak jelentékeny csökkenését teszi lehetővé. A mellékelt rajzok 1., 2., és 3. ábráiban a találmány tárgyát képező vízsugaras kondenzátornak egyik foganatosítási alakja részben metszett elül illetve végnézetben és alaprajzban van bemutatva. A 4. ábra egy másik foganatosítási alaknak részben metszett eliilnézete. Az 1., 2., es 3. ábrákban feltüntetett készülék lényegében a kettős kúpós A B fúvókából áll. Ezen kettős fúvókának torkolatait a C szívó kamara veszi körül, mig annak csövei a két D^D1

csőkönyök által a czentrifugális G szivattyúnak E szívó csövével illetve F nyomó csövével vannak összekötve. Ezen szivattyút szíjhajtással vagy dinamógép segélyével működtethetjük. A szívó vezeték fölött a nyitott H, H1

tartály, ennek fölső részében pedig az 1 túlfolyasztó cső van elrendezve. A C szívó kamara fölött a tulajdonképpeni kondenzátor van elrendezve, mely az 1. és 2. ábrában a fölső részen, a 4. ábrában pedig oldalt a vízbebocsájtó L csővel ellátott K tartályból áll. A kondenzálandó gőz, az M csövön át tódúl be. A fecskendezett víz az N permetezőn 6. ábra, vagy az 1.. 4. és 5. ábrákban föltüntetett kúpos kettős 0 fúvókán át tódúl be. Ezen fúvóka a kondenzátorban lévő gőzt és a levegőt az a szívó hasítékon és a bővülő csőben elrendezett több b nyíláson át szívja be. A beszívott gőz és levegő mozgási irányát azon tölcséralakú rézgyűrűk adják meg, melyek a lehetőleg vékony falú kúpos csőre vannak ráillesztve. A kúpós A, B kettős fúvóka hatása folytán a víz nagy sebességgel áramlik át az 0 második szívós szerkezeten úgy, hogy ez utóbbi a divergáló csőben elrendezett csaknem összes b nyílásain át gőzt szív be. A víznek ezen 0 fúvókába való beáramlását oly szelep szabályozza, melynek tányérja a lefelé nyúló P peczket hordja, melynek segélyével a beföcskendezendő víz mennyisége csökkenthető. Miután a viz a fúvókán áthaladt, vagy a szívó kamarába (1. és 2. ábrák) vagy a görbített Q csövön át az A kúp végébe (3. és 4. ábrák) juthat. Ez utóbbi esetben a szívó kamarával való közlekedés nyitva maradhat, úgy hogy az