10164. lajstromszámú szabadalom • Vízsugaras kondenzátor

— 3 — A, B szívó szerkezet annyi gőzt abszorbeálhat, a mennyi az átáramló víz hőmérsékletének emelkedésénél éppen lehetséges. A második fúvókának ekkor már csak a megmaradt gőzt kell kondenzálnia és a vákuumot tökéletesbítenie. A leírt elrendezésnek oly módosítása, mely a legkevesebb vizet fogyasztja, abban áll, hogy a gőzt előre áramlásának periódusában a gép hengeréből közvetlenül a C szívó kamarába vezetjük. Minthogy ezen pillanatban a hengerben nem kell, hogy vákuum legyen, a szívó szerkezetben czirkuláló vizet minden hátrány nélkül magas hőmérsékletig, pl. 80° C.-ig hagyhatnék fölmelegedni. A második kettős kúpos fúvókán át beáramló friss víznek ekkor csak a tulajdonképpeni kiáramlási periódusban a hengerből kiáramló gőzt kellene kondenzálnia, melynek súlya az első abszorbczió által előidézett viszonylagos ritkításnál fogva lényegesen csökkentetik. Ezen hatásmód előidézésére a hengeren oly két szelepet kellene elrendeznünk, melyek a dugattyú mozgása által állíttatnak el és melyek az előre áramlás periódusában nyitva maradnának. A szokásos gőzelosztó közeget ezen esetben a hengert a kondenzátorral csak a tulajdonképpeni kiáramlási periódus alatt kötnék össze. Ezen működési mód légszivattyúkkal ellátott közönséges kondenzátoroknál is lehetséges, ha a vízfogyasztást csökkenti és jobban kihasználni akarjuk. Ezen czélra elegendő volna két kondenzátor és két egymással összekötött légszivattyú, melyek mint egy kompound-kondezátort képeznének. A két csoport egyike a tulajdonképpeni kiáramlási periódus alatt köttetik össze a hengerrel és friss vízzel tápláltatik. A másik csoport pedig az előreáramlási periódus alatt éppen úgy, mint a szívó szerkezet és a vízsugaras kondenzátor jelentékeny mennyiségű gőzt kondenzál, a mennyiben külön elosztó közegek által ezen periódus alatt a hengerrel köttetik össze. A második kondenzátorban a kondenzácziót az első kondenzátor légszivattyúja által kiszórt víz segélyével foganatosítjuk, melynek 35°—40° C.-nyi hőmérséklete a második alkalmazásnál 55°—60"-ra növelhető a nélkül, hogy a hengerrel a kiáramlási periódus alatt összeköttetésben álló tulajdonképeni kondenzátornak vakuumjára káros visszahatás gyakoroltatnék. Ezen kompound-kondenzálás tehát a vízfogyasztást jelentékeny mérvben csökkenti és különösen akkor igen előnyös, ha, a mint az gyakran előfordul, csak korlátolt mennyiségű víz tölött rendelkezünk. Ezen berendezés, a vízfogyasztás jelentékeny csökkentésénél fogva a fölületi kon denzátiónak egész új föltételek alatt való foganatosítását teszi lehetővé. Az eddigi berendezéseknél a hengerből kiáramló gőz oly tartályba jut, melyben hideg víz által folyton átjárt csőnyaláb van elrendezve. Az ily csöves kondenzátorok igen költségesek, mivel előállításukra sok réz szükséges. A csöveket igen gondosan kell tömítenünk, hogy a készülékben uralkodó jelentékeny vákuum daczára abba hűtővíz be ne juthasson. Továbbá a csőnyalábot tartalmazó, nagy méretű tartály igen súlyos, mivel falait a levegő nyomásának ellentállóan, tehát igen vastagon kell foganatosítani. A vizsugaras kondenzátor alkalmazásánál a túlfolyasztott gyors hőközlés czéljából elég nagy hőmérsékletű és közönséges föcskendező kondenzátorok hűtő vízénél csekélyebb térfogatú víz bármily hűtő készülékben könnyen lehűthető. Ezen vízzel teljesen megtöltött készülékben a vákuumot nem kell föntartanunk; a tömítések meglazúlásától sem kell tartanunk, mivel a lehűtendő és hűtő között nyomáskülönbség nincs. Ezen hűtő készülék ennél fogva igen egyszerűen szerkeszthető és lényegében egy a hűtő vízkeringéssel ellátott csőcsoportot tartalmazó tartálybóll áll, melynél a meleg és hideg víz keringését az ellenáram elve szerint létesítjük. A tartály igen vékony falakkal bírhat és ennél fogva aránylag könynyű és mivel a csőösszeköttetések sem a vacuum, sem a meleg okozta kiterjedés által