9587. lajstromszámú szabadalom • Újítások jelzési czélokra szolgáló elektromos hullámok átvitelére alkalmazott berendezéseken és készülékeken

- 3 — A jL

por a legkülönbözőbb fémekből készülhet, legczélszerűbb kétféle fémkeverékét alkalmazni, kemény nikkelport igen előnyösen használhatni, a czélszerű még 10% kemény ezüst reszeléket is hozzá adni, mert evvel a csőnek az elektromos rezgésekkel szemben való érzékenysége tetemesen nő. Ha az ezüst mennyiségét növeljük, ezzel a cső érzékenysége is nő, de a gyakorlatban czélszerű a csövet nem nagyon érzékennyé tenni, mert ellenkező esetben a földi vagy a légköri elektromosság változása is nagy hatást gyakorol a csőre. Növelhető az érzékenység az által is, hogy a porhoz vagy reszelékhez kevés kénesőt adunk, és az egészet addig keverjük,- míg a kéneső föl nem szívódott. A kéneső mennyiségének nem szabad oly nagynak lennie, hogy a fémpor összetapadjon, egyetlen alig látható csöpp egy csőhöz elégséges. Hasonló eredményt érünk el akkor is, ha nem a port keverjük kénesővel, hanem* a dugó belső fölületét vonjuk azzal be, de csak annyi kénesőt szabad használni, hogy a dugó fölülete fényessé legyen, szabad csöppeknek nem szabad láthatókká válniok. A cső nagyságával a fémdugók között levő távolság is változik, minél nagyobb a porszem nagysága, annál nagyobbnak kell a befogadására szolgáló térnek lennie. Föltaláló a következő méreteket tartja legelőnyösebbnek: A j cső mintegy 38 mm. hosszú, beM átmérője 2—25 mm. A dugó hossza mintegy 5 mm. a dugók között levő távolság mintegy 085 mm. A cső érzékenysége nő, ha a dugók távolsága kisebbedik, de a távolságot nem szabad nagyon kicsire venni, nehogy az átvitel pontossága kárt szenvedjen. A fémpornak nem szabad nagyon finomnak lennie, legczélszerűhb ha olyan, a mint azt durva reszelővel elő lehet állítani. A finom port fúrással kell eltávolítani. A port nem szabad a dugók között összenyomni, annak lazái* kell feküdnie, úgy, hogy ha a csőre íitést gyakorolunk, a por mozgásának láthatónak kell lennie. A csöveket be kell forrasztani, de vákuum eltekintve attól a kis légritkítástól, melyet a beforrasztásnál kitáguló és ennek következtében elszálló levegő idéz elő, nem okvetlenül szükséges. Óvakodni kell attól, hogy a cső közepe beforrasztás közben nagyon fölmelegedjen, mert ellenkező esetben az ezüst dugó és a por oxydálódna _és ezzel a cső érzékenysége csökkenne. A beforrasztásra legczélszerübben hydrogénláng használható. Kívánatos azonban, hogy a csőben vákuumot létesítsünk és föltaláló oly csövekkel is tett kísérletet, melyekben a légnyomás csak 01 atm. volt. A pornak teljesen száraznak és zsírtól és olajtól tisztának kell lennie, a reszelek készítésére szolgáló reszelőt tehát gyakran kell mosni és lehetőleg meleg állapotban használni. Ha a cső elkészült, a csőtől egy vagy két méter távolságban levő elektromos csengetyű hatásának kell kitenni. Hogy az érzékeny cső rendben legyen, kívánatos, de nem okvetlenül szükséges, hogy azon elektromos áram menjen át, mely 1 milliampérenél nem erősebb. Ha erős áram szükséges, több csövet lehet egymással párhuzamosan kapcsolni. Ez a berendezés azonban nem oly előnyös, mintha csak egy csövet alkalmazunk. A leírt csőnél az áramkörbe nem szabad többet mint egy Leclanehé-elemet bekapcsolni, minthogy ha az elektromótorikus erő 1 -5 voltnál nagyobb, akkor is menne át áram, ha a csövet elektromos rezgések nem érik. Lehet azonban a csöveket úgy is készíteni, hogy a használt elektromótorikus erő nagyobb legyen. A 6. ábra egy ily csövet mutat, melyben nemcsak egy reszelékréteg van alkalmazva, Ezek a rétegek egymástól szorosan záró ezüstdugókkal vannak elzárva. ' Ily cső, ha annak szerkezete különben a leírttal megegyezik, kielégítő eredményeket ad, ha a vele kapcsolt telep elektromindító ereje 12 volt szorozva a rétegek számával. Eme csöveknél sem ajánlatos 1 milli-ampérenél erősebb áramot alkalmazni. A j cső más oly készülékkel is helyettesíthető, melyek tökéletlen elektromos kon-