9510. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzás mechanikai úton drótkötéllel működtetett ekéhez
Me&jelent 1807. évi október lió 19-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 9510. szám. X/a. OSZTÁLY. Lehorgonyzás mechanikai uton drótkötéllel működtetett ekéhez. BRUTSCHKE FRIGYES MÉRNÖK CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 márcz. hö 10-ike. Elsőbbsége 1895 decz. 23-ától kezdődik. Annak következtében, hogy az elektromos üzemet a mezőgazdaságba is bevezették, az elektromosság által hajtott ekék kérdése is szóba jött. A két gőzgépes rendszer utánzása — mely rendszer nagy mozgékonyságot és könnyű fölállítást tesz lelietővé — az elektromos üzemnél nem vezet czéllioz, mert a két motorkocsi alkalmazása a szállítást nehézkessé teszi és két vezeték alkalmazását követeli meg. Elektromos üzemnél ezélszerűen kigondolt egy motoros rendszer a szállítást megkönnyíti és a fölállításnál és a vezeték egyszerűsítése következtében is igen előnyös. A fő nehézséget a táblának a motorkocsival szemben fekvő szélén alkalmazott vezetőcsiga lehorgonyzása okozta. Erre a a czélra külön lehorgonyzó kocsikat szoktak alkalmazni, melynek kerekei a talajba vágnak. A lehorgonyzás meg nem bizható volta azonban sok üzemzavarra adott okot, melyek elkerülésére a drótkötelet az egész tábla körül vezették, bár ismeretes, hogy kedvező eredménnyel csak akkor lehet dolgozni, ha a drótkötelet önmagával párhuzamosan vezetjük vissza. A horgonyzó kocsik akkor, ha a drótkötélben nagyobb feszültség lép föl, könynyen fölbillennek, oldalirányú eltolódással szemben nem fejtenek ki elég nagy ellenállást, szántás közben irányukból könynyen kitérnek, minthogy lassan-lassan a motorkocsi felé közelednek. A helyes állásba való beállításuk mindig sok időveszteséget és munkát okoz. A szóban forgó esetben a lehorgonyzásra erős horgonyokat alkalmazunk, melyek az azokra ható nyomásnak megfelelően vágnak a földbe és melyeknek három vagy több karjuk lévén, nagy fölületen támaszkodnak a talajra, tehát abba ferdén be nem hatolhatnak. Ha a kötelet önmagával párhuzamosan vezetjük a táblán, a lehorgonyzásnak két akkora vonóerőnek kell ellenállania, mint a mekkora egy ágra hat. Ha tehát a talaj ellenállását az ekénél és a horgonynál a függélyes vetületük egységére egyenlőnek vesszük föl, a horgony fölülete vetületének is két akkorának kell lennie. A régi horgonyzó kocsik korongos kerekei — ha azok átmérője 70 cm. — mintegy 20 cm. mélyen vágnak a talajba, tehát a talajban levő körmetszet területe mintegy 900 cm2 és minthogy a kocsinak négy kereke van, az egész ellenálló fölület mintegy 3600 cma . Ha a horgony megfelelően van szerkesztve és karja a kellő helyzetet foglalja el, a
