9510. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzás mechanikai úton drótkötéllel működtetett ekéhez
- 2 -horgony mintegy 70—80 cm. mélyen ereszthető a földbe. A karok száma és szélessége tetszőleges lehet. Ha a szélességet 2 méterre vesszük, a függélyes vetület mintegy 1600 cm2 . Tehát az ily horgony egy négy soros ekének, melynek szélessége 16 m., szántási mélysége 50 cm., elég jól ellenáll, de azonkívül megjegyzendő az is, hogy az ellenállás a mélységgel nő, tehát az ellenállás egy 80 cm. mélyen befogódzó horgonynál nagyobb, mint egy 20 cm. mélyen befogódzó korongos keréknél. A készülék abszolút biztonsága tehát kétségbe nem vonható, nehezebb azonban a szállítás kérdése. Ha a horgonyt a talajba leeresztjük, a kocsi a kötél által kifejtett vonóerő irányában egy kis elmozdulást végez, melyet a kocsi ide-oda mozgásánál ismét ki kell egyenlíteni, hacsak a horgony és mótor között a távolságot nem akarjuk folytonosan csökkenteni. Azonkívül a kocsit a következő barázdánál oldalirányban el kell tolni. Hasonló mozgást kell a kötélvezető csigának is végeznie. Kis erő esetében a horgony eltolását egy munkás végzi, a vezetőcsigát maga a drótkötél húzza maga után, nagy erő esetében a horgonyt kézi erővel szállítani nem lehet, ezért a szállításnál a vontatókötél által kifejtett erőt is értékesítjük. A csatolt rajzokon két kiviteli módozat van föltüntetve, az első az 1., 2., 3. ábrákon. a második a 4., 5., 6. ábrákon, nevezetesen egy-egy a vonókötél irányában vett keresztmetszetben, egy-egy föliilnézetben és egy-egy sematikus általános elrendezési rajzban. Az a horgony a b kötélcsigával egy változatlan hosszúságú lánez segélyével van kapcsolva, úgy hogy a két tag a vízszintes mozgási teljesen egyenletesen végzi. A horgonynak a talajból való kiemelése mindkét szerkezetnél egyenlően történik. A vonókötél mozgását a b vezetőcsigáról kúpos és hengeres fogaskerekek viszik a c tengelyre át, melyre a két d és dl láncz tekerődzik föl és így az e darún függő horgonyt a talajból kiemelve, a pontozva jelzett állásba viszi, melyben egy kilincs rögzíti. A munkamenet az 1. ábrából világosan kitűnik. A két szerkezetnél a különbség a horgony továbbításában van. Az első kiviteli módozatnál a vezetőcsiga között a kapcsolatot a kis f kocsi közvetíti, mely a b csigával és így az a horonnyal is változatlan kapcsolatban áll, és melynek különleges alakját az idézi elő, hogy az erő vízszintes komponensét ki kell egyenlíteni, úgy hogy a kocsira csak függélyes erő hat. A kocsi két g g1 P-vas között a vonóláncz irányában eltolható. A c tengelyre egy harmadik h láncz van szerelve, melynek föltekerésével az /' kocsit és az a horgonyt és b kötél korongot a pontozott helyzetbe húzza, és minthogy a b kocsit csiga által hajtott kúpkerék x a tengely négyszögletes részén tolódik el. a mozgást a c tengelyre a kötélcsiga bármely helyzetében átviszi. Ez a mozgás a horgony kiemelésével egyidejűleg történik. Az egész közönséges tengelyekkel bíró négykerekű (i i2 /'á ) kocsira vau szerelve, mélyítek mellső kerékpárjának forgó váza van. A kocsit a következő barázda megkezdésénél oldalirányban eltoljuk, mi ugyancsak a vonóláncz segélyével történik, még pedig kétféleképpen; először mint az a rajzon látható, a k drótkötélnek az m dobra föltekerése által, mely kötél az l horgonyhoz van kötve, másodszor a hátsó kerekeknek fogaskerekek segélyével oly módon való forgatása által, mint az a közúti Iokomotivoknál történik. Az egyes géprészek mozgatására kilincsek és oldható kötések szolgálnak, melyeket külön munkás működtet megfelelő emelők segélyével. A munkamenet ezen horgonyzás használata esetén a következő: Ha az ekét (3. ábra) a motorkocsi a horgony felé húzza, az a horgony annyira fogódzik be a' talajba, hogy a vonóerőt a b vezetőcsiga fogja föl. A kocsiszekrényt az oldalnyomás igénybe I nem veszi.