9411. lajstromszámú szabadalom • Szélbehatolását meggátló szerkezet vasúti személykocsik tolóablakaihoz
Th. Meg-jelent 1897. évi október li« 4-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 9411. szám. V/b. OSZTÁLY. Szél behatolását meggátló szerkezet vasúti kocsik toló ablakaihoz. NORMAND JACQUES ÁGOSTON GÉPGYÁROS LE HAVREBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 május hó 3-ika. A toló-ablakokkal elzárt vasúti személy kocsi ablaknyílások általában oly módon vannak elhelyezve, hogy a kocsi mozgásából származó szél, mely gyakran homokkal és korommal van telítve, a nyitott ablakon beáramlik és az ablaknál ülő és a mozdony felé fordult utast bekormozza. Ezért az utasok az ablakot akkor sem nyithatják ki, ha a hőfok emelkedése ezt kívánatossá teszi. Ez a hátrány télen még erősebben válik érezhetővé, mikor a hosszabb út alatt megromlott belső levegőt a hideg külső levegővel kell pótolni. A levegő gyakran meglehetősen hevesen áramlik be, különösen ha a szél a vonatnak a nyitott ablakkal szemben fekvő oldaláról fúj, mert akkor a kocsiablak keretének hátsó része a kocsi hossztengelyére merőleges síkot képez, és a kocsi mozgása által előidézett légáramot visszaveri. Föltaláló eme hátrányok megszüntetésére a fix keretrész függélyes oldalait a kocsi belseje felé megnyújtja, és a keret függélyes belső falait, vagy legalább azokat a belső falakat, melyekbe a vonat mozgása által előidézett légáram ütközik, kifelé kiugró alakban képezzük ki. Az 1., 2., 3. ábra az eddig alkalmaztatni szokott toló ablakos vasúti kocsikat mutatják, a kocsi szerkezete újabb, oldalt vezető hornyai vannak. Az 1. ábra a tolóablakos ajtó fölső részének nézete, az ablak le van eresztve. A 2. ábra metszet az 1. ábra X—X, a 3. ábra Y—Y vonala szerint. A 4., 5. és 6. ábra az újítással fölszerelt ajtó hasonló nézetben, illetve metszetben ábrázolva. Ha a régebb és az új szerkezetet összehasonlítjuk, akkor kitűnik, hogy az A A1 részek (1., 2. és 3. ábra), melyek a régebb szerkezetnél az ablakkeret belső függélyes részét képezik, oly módon vannak módosítva, mint az a 4., 5. és 6. ábrán B és 2^-nél látható, úgy, hogy a keret függélyes belső része belülről kifelé kiáll. Ez lényeges előny, bár hogy is alakítjuk a B BL kiugró részeket, ha csak arra ügyelünk, hogy a W W és W1 W1 síkok (6. ábra), melyek a kocsi ablak külső és belső függélyes élén mennek át, a kocsi belseje felé konvergáljanak. Ekkor ugyanis a rajzon a Z Z1 vonallaljelzett légáram a kocsiból kifelé veretik vissza. Ebből lényeges előnyök származnak. Tegyük föl, hogy a kocsi mozgásából eredő szél jobbról balfelé fúj. Ekkor a kocsiba hatoló légréteg vastagsága annyival
