9372. lajstromszámú szabadalom • Gép facsavarok előállítására
— é -x maró korong fölött tartja, mely a bevágást állítja elő. A v tengely ezután újból egy félfordulatot tesz és megáll. Az Z2 fogó a maga csavarját az x maróval hozza szembe és az l1 fogó a maga bevágással ellátott csavarját újból leesztergályozza, hogy a hupát eltávolítsa. Erre a csavart átadja az elosztókarnak és attól egy másik csavart vesz át, és ez így ismétlődik minden fogóra nézve. A függélyes v tengelynek szakaszos forgását a csúsztató-pályákkal ellátott y korong segélyével érjük el, mely ezen tengelyre van ékelve (1. és 4. ábrák). Ezen korongot a 2 korong forgatja, mely a függélyes d tengelyen ül és a z1 görgőt hordja, mely a z korongnak minden fordulatánál az y korongnak valamely csúsztató pályájába jut és ezen korongot egy félfordulattal továbbítja. Hogy az l1 l* fogók a fejek esztergályozása és marása közben biztosan megtartassanak, az u fogó a tartó két diametrálisan szembeálló u1 bevágással bír, melyek az 1 emeltyűnek végét fölváltva befogadják. Ezen emeltyű, mely mihelyt a v tengelynek forognia kell, oldalt kitér, mozgását a d tengelyre ékelt 2 exczentrikus korongtól nyeri (2. és 3. ábrák). Az l1 P fogóknak saját hossztengelyük körül való forgatását a következő módon érjük el. Minden egyes fogó egy t fogaskereket hord, mely a közbenső t1 fogaskerékkel kapcsolódik, mely utóbbi a í3 tengelyen ülő í2 fogaskeréktől nyeri mozgását. A ts tengelyt a 3 4 kúpos kerekek közvetítésével az a főtengely hajtja. A t1 kerék a ts tengely körül forgatható szupporton ül és az 5 lapos rúgó továbbá az 1 kilincs által működtetett 7 emeltyűnek végén elrendezett 6 kampó által a t kerékhez szoríttatik. Hogy a v tengely félfordulata megtörténhessen, az 1 kilincs a fogótartót szabadon bocsátván, a 7 emeltyűt akként állítja el, hogy a 6 kampó a kikapcsolás pillanatában oldalt kitér. Mihelyt azonban az 1 kilincs a bekapcsolás pillanatában bevágásába jut, a 7 emeltyű saját rugójának hatása következtében ellenkező irányba fordul és a 6 kampó a t1 kereket hordó tengelyt megfogja. Hogy minden lökést elkerüljünk, mely az által idéztetik elő, hogy a t kerék a v tengely félfordulatának bevégezte után a t1 kerékkel kapcsolódik, ezen t kereket megfelelő módon rendezzük el. A t kerék lazán ül a fogó tokján és az ez utóbbira erősített m1 korong által tartatik (8. és 9. ábrák). A t kerék mozgását az egyrészt az m1 korong m2 nyúlványához, másrészt a t kerék í4 nyúlványához támaszkodó rúgó segélyével viszi át a fogóra. A rúgót czélszerűen több részből állítjuk elő, mely részek a 8 darabok által vannak egymással összekötve (9. ábra). A fogók nyitását és zárását alkalmas pillanatban a 9 emeltyű eszközli, a mennyiben ekkor az r rudat lenyomja (1. ábra). Ezen emeltyű a 10 tengely körül forgatható és a d tengelyre ékelt 11 bütykös korong által működtetik. Midőn valamely csavar az l1 vagy l2 fogók egyikének pofái között van (1., 3. és 21. ábrák), akkor a csavarra a 12 nyomószerkezet hat, mely annak fejét a w esztergakéssel szembe hozza. Ezen 12 nyomószerkezet forgathatóan van a 13 szupporton ágyazva, mely beállítócsavar segélyével a függélyes 14 rúdon a kívánt magasságban megerősíthető. Ezen rúd bizonyos időközökben a d tengelyen ülő 15 bütykös korong által megemeltetik és sülyesztetik. Esztergályozás közben a 16 üllő a csavart a w esztergakéshez tartja, mely üllő a 17 tengely körül forgatható (3. ábra) és a 13 szupportra szerelt 18 ék által előre és hátra mozgattatik (21. ábra). A 15 bütykös korong oly alakkal bír, hogy a 14 rúd alulról fölfelé mozog, mihelyt egy csavar az l1 vagy Z2 fogók egyikének pofái közé van befogva (1. ábra). Ezen pillanatban a 18 ék a 16 üllőt szabadon bocsátja, mely utóbbi rúgójának hatása alatt a 12 nyomószerkezetet a fogó tengelyének irányába hozza, úgy hogy a nyomószerkezet a csavarfejbe ütközik és ez utóbbit az esztergakés magasságába hozhatja.
