8850. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos gyűjtő batteriákon
penyők alakjában rostanyagból, kaucsukból, üvegből vagy egyéb szigetelő anyagból készítjük. Ezen czellák mindegyikének fenekén a sekély a csatorna terjed végig, melybe alkalmas mennyiségű higanyt töltünk, hogy az a közvetlenül a czella fenekén nyugvó x elektródának alsó bordás fölületével kontaktust képezzen. A czellák mindegyik sarkában a b tömböket vagy sarkrészeket rendezzük el, melyeket előnyös a czella testével egy darabban készíteni és a melyek arra szolgálnak, hogy a fölső x1 elektródát az alsó fölötti állásában megtartsák; a két elektróda közötti, valamint a fölső elektróda fölötti tért valamely alkalmas elektrolyttel töltjük meg. A czella két szemközti oldaláról vagyis az a higanycsatorna két végéről a c c1 c2 cs válaszfalak nyúlnak befelé, melyeknek belső szélei a d válaszfallal vannak összekötve. Az összes válaszfalaknak fölső szélei a czella fal fölső szélétől egy és ugyanazon szintben fekiisznek. A c1 <-2 falak az f válaszfal által köttetnek össze, melynek fölső széle valamivel a többi válaszfal fölső széle alatt van; ezen alacsony f fal az A czella oldalfala, a c1 c2 falak és a d fal által bezárt czellát a két h és i nyílásra osztja, melyek közül a h az A czellának fenekén -is átjár, míg az i nyílás az a higanycsatornával közlekedik. A c és c8 falak által képezett k k1 nyílások ugyancsak az A czellának fenekén nyúlnak át, a mint ez az 5. ábrában bemutatott metszetből látható. A mint említettük a c c8 válaszfalak fölső szélei mélyebben feküsznek a czella falának fölső szélénél és a folyadék szintjét képezik. ha az elektrolytből a kívántnál nagyobb mennyiség folyik az A czellába az a válaszfalak egyikén túlfolyik és a k k1 nyílásokon át a legközelebbi alsó czellának fenekére folyik. Minden czellának alsó fölületén, czélszerűen annak sarkain a négyszögletes l toldatokat rendezzük el, melyek a czelláknak csoportosításánál vezetékül szolgálnak, még pedig úgy, hogy ezen toldatok a legközelebbi czellának oldalfalain belül feküsznek és így az összes czel Iákat a kellő állásban megtartják. A czellacsoportok legfölsőbb czel híját előnyösen akként készítjük, hogy annak oldalfalait a többi czellák falainál magasabbra készítjük és azok fölső szélén bizonyos számú m toldatot vagy egy befelé nyúló karimát rendezünk el az M födőnek alátámasztására, mely közepe felé lejtős és itt az n nyílással bír, az elektrolytnek a czellákba való betöltésére. Az M födő még bizonyos számú nx szelelőlyukkal is bír, melyek a fejlődő gázok kiáramlását és a levegőnek átjárását megengedik. Az egyes czellacsoportok legalsóbb czellája elrendezésére nézve a fölötte állóktól ugyancsak különbözik és ugyanazon szinten, melyen a többi czellák rekeszeinek fölső széle van, a p túlfolyási csövekkel van ellátva, úgy hogy a czellacsoportnak az elektrolyttel való megtöltésére csak az szükséges, hogy azt mindaddig folyasszuk be az M födőnek n nyílásán, míg az a p csöveken ki nem folyik. A csoport megtöltésénél a legfölsőbb czel Iából az ennek rekeszfalai fölső szélének szintjét meghaladó fölös elektrolyt a k kl nyílásokon át a legközelebbi alsó czellába folyik és ha ez meg van töltve az elektrolytnek tovább folytatott betöltésénél a folyadék a legközelebbi alsó czellába folyik le és így tovább, úgy hogy végül az összes czellák mindig a helyes és hatásos működésükre szükséges mennyiségű elektrolytet tartalmazzák és ha a csoport valamely fölső, középső, alsó vagy bármely czellájának elektrolytje fölhasználtatott volna, akkor csak a fölső czellának n nyílásain át újabb folyadékot kell betöltenünk, mire az illető czella rögtön megtelik. Az áram elvezetésére szolgáló sodronyok i egyike a;2 , a legalsó czella fölső részén át az abban lévő legalsó elektródával van összekötve; a czelláknak csoportokká való összekötésénél azonban előnyös az elektródák mindkét oldalán az xa vezetékeket elrendezni, melyek a fölső elektródától kiindulnak és a // nyíláson, az alacsony f válaszfal fölött és az i nyíláson áthaladva
