8837. lajstromszámú szabadalom • Áramzáró önműködő vasúti jelzőkészülékek számára

— 2 — A k rúgó okozza azt is, hogy a d csapszög mindig a futósín talpára fekszik. Ha a futósín behajlik, a d csapszög közvetítésével az f emeltyű hosszabb karját és az i dugattyút fölemeli. E közben ezen dugattyú a fölötte levő levegőt az m hengerfödél szabályozható szelepén az n csatornába és innen az ezzel összekötött o nyomócsőbe hajtja. Minden behajlás után a futósín ismét egyenesedik, ekkor a k rúgó az i dugattyú sülyedését idézi elő, tehát a dugattyú a szelepen levegőt szív be, melyet a következő emelkedésnél a nyomócsőbe nyom. A két egymás mögött elhelyezett szívókészülék o nyomócsöveit egy üreges p csőbe vezetjük (1. ábra), és ebben megvédve fölfelé egy q süveg által övezett üres térbe (4. ábra) jutnak. A két o nyomócső mindegyike egy két részből álló r tokba torkol, mely két rész között egy korongalakú s membrán van légzáróan kifeszítve. Az o nyomócső betorkolási helyével szemben az s membranum közepén egy t szögecs van, mely a megfelelő tokfél egy nyílásán keresztül kifelé nyúlik és egy forgathatóan fölfüggesztett u emeltyűt érint. A két raembranszögecs egymással szemben áll és a két u emeltyű közöttük van. Mindegyik u emeltyűt egy rúgó szorítja t szögecséhez. Ha a 2. ábrában jobbra fekvő nyomókészüléken egy vonat vagy egyes kocsik először mennek át, a hozzátartozó dugattyú működésbe hozása folytán a levegő a megfelelő o nyomócsőben, melynek vége a 4. ábrában jobbra fekszik, annyira megsűríttetik, hogy az o csövet lezáró membrán balfelé kiduzzad és annak t szögecsét a hozzá tartozó u emeltyű felé balra mozgatja. E közben ezen u emeltyű szabad vége egy v könyökemeltyűt forgat, mely a jobb félen levő membrantokon mozgathatóan van megerősítve, és pedig addig forgatja körül, míg e könyökemeltyűnek vízszintes karja a másik u emeltyűnek az elektromos vezeték x ágával összekötött w oldal nyúlványa felé nyom. A visszavezetést a föld képezi, tehát ebben a pillanatban az elektromos jelző áramkör zárva van. Ozélszerű a nagyobb biztonság kedvéért a földben fekvő nyomócsöveket egy vezetékkel összekötni, mely a talajvízig vezet. A továbbgördülő vonat azután a második nyomókészüléket hozza működésbe, ezáltal a második u emeltyű mozgattatik és pedig kifelé, úgy hogy az utóbbinak w nyúlványa a v könyökemeltyű emelt karján siklik el, miáltal jó csúszó érintés keletkezik és az érintő fölületek tisztán tartatnak. A w nyúlvány oly hosszú, hogy az emelt karról le nem csúszhatik. Az áramkör tehát addig marad zárva, míg a vonat utolsó kereke a két nyomókészülék fölött elgördült, és az o csövekben sűrített lég nyomása a légkörre száll le, a mennyiben a levegő egy része a következőkben leirt szabályozókészüléken eltávozik. Ha a vonat balról jobbra halad, tehát a 2. ábrában balra fekvő szívókészülék fölött megy el először, akkor a 4. ábrán látható készülékben először a baloldalt levő u emeltyű és ennek elszigetelt y villája mozog először, ennek következtében ezen y villa a v emeltyűbe ütközik és az emeltyűt oly módon tartja fogva, hogy az a w nyúlványba nem ütközhet, minek folytán az áramkör nem is záródliatik. A második kiviteli módozat az 5 —8. ábrákban van bemutatva. Az 5. ábra oldalnézet és a 6. ábra alaprajz ; a 7. ábra metBzet a 6. ábrának 2—2 vonala szerint, a 8. ábra metszet a 6. ábrának 3—3 vonala szerint. Ezen ábrákban az előbb leírt kiviteli módozatnak megfelelő részek ugyanazon betűkkel vannak jelölve. Ezen második kiviteli módozatnál csak a 6. ábrában jobbra fekvő készülék van szivattyúval ellátva (8. ábra). Ezen szivattyúnak o nyomócsöve a 6. ábrában balról fekvő készülék c tokjába van vezetve (7. ábra). A szivattyú által sűrített levegő ismét az s membranra és annak t szegecsére hat, a mely, ha a vonat először a 8. ábrán látható készüléken megy át, a vonat az u érintő-emeltyűt a s érintősík felé nyomja és ezáltal az áramkört zárja. Ha pedig a vonat kerekei először a 7. ábrán