8819. lajstromszámú szabadalom • Magnéziumlámpa

t Megjelent 1807. évi augusztus hó 3-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 8819. szara. II/d. OSZTÁLY. Magnezíumlámpa. PÉAN GYULA TECHNIKUS PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 február hó 8-ika. Eddig tudvalevőleg nem sikerült oly gyakorlatilag alkalmazható magnézium-lámpának előállítása, mely sodrony- vagy szalagalakú magnéziumnak elégetésével tetszőleges időtartamon át és alkalmas módon világítási czélokra használható lett volna. A jelen találmány tárgyát már most oly magnezíumlámpa képezi, mely tényleg lehetségessé teszi a sodrony- vagy szalagalakú magnéziumnak bizonyos időtartamon át szabályos módon való elégetését, a mi által oly intenzív fényforrást nyerünk, mely nagyobb mérvű világításra, pl. terek, utczák, pályaudvarok, partok, hajógyárak stb. megvilágítására föl használható. Mivel ezen lámpa hordozható és mindenütt könnyen elhelyezhető, továbbá mivel rögtön működik, úgy mindazon esetekben, midőn adott helyen egyszerűen és gyorsan létesíthető intenzív, ideiglenes világításra van szükségünk, mint vasúti szerencsétlenségeknél, éjjeli ünnepélyeknél stb. sok előnnyel alkalmazható. Végül ezélszerűen használhatjuk föl ezen lámpát még fényképészeti és számos egyéb czélra is. A jelen találmány tárgyát képező lámpánál a magnézium-szalag valamely óramű által kellő sebességgel forgatott lehúzó henger között futva egy csévéről legöngyölíttetik, melyről függélyesen elrendezett vezetőcsőbe jut, melynek szájnyílásán a magnézium elég. Mivel az óraműnek járását akként szabályozhatjuk, hogy a magneziumszalagnak továbbítása épen az elégésnek megfelelő sebességgel történjék, úgy az említett szalag a vezetőcső alatt több em.-nyi hosszúságban állandóan ég és ezáltal oly tetemes intenzitású fényforrást szolgáltat, melynek fényhatása a villamos ívlámpáét jóval fölülmúlja. Az elégés után a magneziumsodronyvagy szalag magneziává változott, mely az elégés czéljából előretolt magneziumszalagon függ. A tapasztalat már most azt mutatta, hogy ezen magneziaszalag egyrészt oly törékeny, hogy a legkisebb rázkódtatásnál elszakad, míg másrészt annak húzási szilárdsága nagyobb, mint az épen égésben levő magneziumszalag; ebből az következik, hogy azon esetben, ha a képződött magneziaszálat szabadon hagyjuk függni, akkor a szabadon függő szalagnak súlya nem a már elégetett szalagrészben, hanem az épen égésben levőben fog törést előidézni, úgy bogy a fény nem lesz állandó. A jelen találmány tárgyát képező magneziumlámpánál ezen hátrányt specziális elren-