8746. lajstromszámú szabadalom • Készülék ozon előállítására
— 2 — is rendezhetjük el, melyekbe időnként a hűtőfolyadékot betöltjük. A 2. és 2a ábrában az S csúcsokkal ellátott elektródák elől- és végnézetben vannak föltüntetve. Az egymással szemben álló elektródák vagy mindketten láthatók el csúcsokkal, vagy csak az egyik csúcsos és a szemben álló sima fölületű. A folyadék alúl ömlik a tartályba és ezt fönn ismét elhagyja. A 3. ábra az A szekrénynek belsejét mutatja fölülről nézve, melyben a pozitiv elektródák P-vel, a negatívok N- nel vannak jelölve, mig a R dielektromos válaszfalakat, E a hűtőfolyadéknak be- és F annak kiömlőnyílását, G az ozonálandó levegőnek beömlő- és a H az ozouált levegőnek kiáramló-nyílását jelöli. Az elektródák hatásos fölületei és az elektródákkal párhuzamos, dielektromos válaszfalnak ezen fölületekkel szomszédos oldalai között legalább is 4 mm.-nyi köz van hagyva és állásukban való rögzítésükre a dielektromos válaszfalakat üvegből vagy más más alkalmas anyagból készült sarokrészekkel látjuk el, melyek állandóan azonos távolság betartását teszik lehetővé. A 4. ábra hosszúkás elektródákkal bíró ozonkészűléket mutat, melynél A a légbeárasztó nyílás, B kúpos vagy más czélszerű alakú kamra, mely fölött valamely átlyukasztott közbeeső feneket rendezünk el, D az elektródákat befogadó rész, E kiürítőkamra az ozonált levegő számára és F annak kiömlési nyílása. Az 5. ábrában a közbeeső fenék van föltüntetve, melyen az ozonálandó gáznak keresztül kell hatolnia, hogy az elektródákon szétoszolhas3ék. Ezen feneket akként rendezzük el, hogy nyílásainak mindegyike éppen két elektróda-fölület közé essék, úgy hogy a levegő bizonyos megkívánt sebességgel éppen a lemezek közé hajtassék. Az eddig használatos ozonkészűlékeknél be- és kiömlési nyílások egyenlő átmérő űek. Ez azonban hátrányos, mivel ezáltal a gázt túlhosszú ideig tesszük ki a villamos elsütéseknek, úgy hogy kevesebb ozon képzésénél sok villamos energia kárba vész. A föltaláló sokkal előnyösebbnek tartja az elektródák fölött az E kiürítőkamrát elrendezni, és a kiömlőnyílást nagyobbá tenni a beömlőnyílásnál, hogy az ozonált gáz könynyebben távozhassék. Az elektródákat tartalmazó szekrény beömlési oldalát a B kamrával látjuk el, melyen az ozonálandó levegőt keresztülhajtjuk és alkalmas berendezések által egyenletesen elosztjuk, úgy hogy egyenlő időközökben egyenlő mennyiségű levegő ömlik az elektróda-lemezek közé. A D tartálynak másik felén még az E kamrát is rendezzük el az ozonált gáznak fölvételére és a villamos sugarak hatáskörébe való azonnali eltávolítására, melyek különben hevítő és bontó hatást gyakorolnának reá. Az elektródák megvizsgálás és javítás czéljából a szekrényből igen könnyen eltávolíthatók (1. az ábrákat). Elrendezésük olyan, hogy a fölületeken nincs oly pont, mely a levegővel érintkezésbe ne jönne. Ezen szerkezet nagyobb ozonáló fölületet szolgáltat az eddigi készülékek bármelyikénél és így jóval tetemesebb ozonfejlesztést tesz lehetővé. Az eddigi készülékeknél a fémföltiletnek csak egyik oldalát hasznosíthatjuk ozon fejlesztésére, míg annak másik oldala a folyamatra nézve hasznavehetetlen. A jelen találmány tárgyát képező készüléknél ellenben a fémes elektródák és a dielektromos közbenső lemezek közvetlenül következnek egymásra és hatásos fölületeikkel állnak egymással szemben, úgy hogy az elektromos kisülés a dielektromos válaszfalak mindegyikét áthatja. így p. o. 12 lemez között 11 dielektromos válaszfalat alkalmazunk, úgy hogy 22 kisütő fölület származik, mivel a dielektromos válaszfalnak mindkét oldalára vezetünk ozont fejlesztő kisütő áramot. Valamely a találmány értelmében berendezett egy lóerejű készüléknél, mely 12 egyenként 1 m2 fémfölületből áll, 22 m2 ozonáló fölületet használtunk ki. A két-két aktiv-elektródafölület között származó villamos hatás nagy hőfejlesztéssel járna, mivel az azokat elválasztó köz csak igen csekély, ha két elkülönített tartályból kettős csőrendszeren keresztüláramlani kénytelenített hűtőfolyadékot nem alkalmaznánk.
