8637. lajstromszámú szabadalom • Nagykaliberű, önműködő löveg
— 6 — léssel megemeltetik. A visszafutási mozgásnak az ütköző által fölfogott további részét az akkumulátorfoglalat követi, a z1 és z" csapok tehát egymással szemben tovább el nem tolatnak. Ugyanígy záratik a závárzat a löveg előrefutásakor is. Az önműködő závárzatszerkezetnek egy második foganatosítási alakját mutatja be a 12. ábra. A fenékrésznek mindkét oldalán a vízszintes 1 vezetéksínek vannak megerősítve, melyekben a két u pofa mozog, mely utóbbiak a vezetéksínekben futó s keresztfejek által, melyek sugárirányos vezetősínekre van erősítve, állványokkal állanak összeköttetésben, melyek a fölső lövegtalpon kívül két oldalt az akkumulátorfoglalatra vannak erősítve. Ennek lehetővé tétele czéljából az alsó lövegtalpak oldalfalaiban megfelelő vízszintes hasítékot kell elrendeznünk. Az említett állványok azon pontokon, melyek a lövegtalpak falaiban elrendezett csapoknak a lövéskor elfoglalt állásának felelnek meg, a két kis 8 csapágyat hordják, melyekben a sugárirányos sínek megfelelő csapjaikkal forgathatók. Az u pofáknak belső fölületén a rézsútosan futó 7u hornyok vannak elrendezve, melyekbe a závárzatnak oldalas keresztcsapjai benyúlnak. A lövegnek visszafutásakor a pofák nem mozognak. A fenékrésznek a pofák közötti eltolódása a závárzat keresztcsapjainak a - hornyokban való megemeltetését teszi szükségessé, mi által a síilyesztőtörzsök a visszafutásnál megemeltetik. A lövegcsőnek függélyes elfordítása, mely cső az előrefutáskor eleváczióját vagy de presszióját foglalja el, nem módosítja a mozgási tevékenységet az imént taglalt szerkezetek egyikénél sem, mivel az első esetben az ívsín görbülete a fenékrész által leírt körívnek felel meg, míg a második esetben a pofák követik a cső fenékrészének körív-mozgását, a csapjaikkal forgatható sugárirányú sínek közvetítésével. Gyakorlatilag czélszerű a závárzatnak oldalhornyait az első esetben, illetve a pofiiknak hornyait a második esetben részben holtjáratra szerkeszteni, úgy hogy a závárzatnak nyitása a visszafutásnak csak utolsó részében kezdődjék és annak zárása már be legyen fejezve, midőn a löveg a lövőállásba indul. Stabilitás czéljából továbbá mindkét szerkezetnél a két ívsín, illetőleg a két pofa a cső fenékrészén fölül egy harántsínnel van egymással összekötve. Két irányítószerkezet közös foryattyúkerékkel. (1., 2. és 28-30. ábrák.) Ezen irányítószerkezetek mozgatható fogasívekkel. fogas ívsínnel és az Armstrong-féle siilyeszthető lövegeknél használatosakkal azonos szerkezetű irányító karokkal vannak ellátva. A fogas íveknek vezető sínjei az accumulator-foglalatnak két oldalához vannak csavarolva; ezen sínekben futnak a fogas ívek, melyeken az r irányító karok számára toldatok vannak elrendezve, a mint ez az akkumulátor-foglalatnak föltüntetéséből látszik. A fogas ívek két megfelelő hajtó kerék által mozgattatnak, melyeknek közös w3 tengelye az aceumulator-foglalaton megy át. A lövegtalpaknak egymás felé fordított oldalain lévő hajtó kerekek kúpos fogaskerekekbe nyúlnak, melyeknek tengelyeire egyegy r3 fogaskerék van fölhúzva. A nagy dobogón egymással szemben és párhuzamo -san a két r1 fogas tengely van elrendezve, melyekbe a rajtuk eltolható két r2 fogaskerék nyúl. Mindkét fogas tengely egy köztük fekvő, kétoldalt fogazott kerék által mozgattatik, mely utóbbival az 11 forgattyúkerék függ össze. Ezen forgattyúkeréknek kezelése által a két lövegnek irányító gépeit egyidejűleg működtethetjük. A zárókilincs-szerkezetek működése. (2. és 2a., 2b., 2c. ábrák.) Mielőtt az ikerlövegnek működési módját részleteznék, czélszerű lesz leírni, hogy miként működtetik különösen a két lövegnek záró kilincs-szerkezete. A t bütyköknek állása a w1 tengelyen magukhoz az sp zárókilincsekhez oly berendezésű, hogy az egyik lövegtalpnak kilincsei és bütykei egykarú, a másik lövegtalpéi pedig kétkarú emeltyűket képeznek (2.. 18 és 19. ábrák), úgy hogy a fölfelé álló bü työknek leszorítása által az egyik lövegnek
