8533. lajstromszámú szabadalom • Gőztúlhevítésre szolgáló szabályozható forraló csöves kazán
— 2 — csöves túlhevítő kazánja, az egyszerűsítés czéljából csak egy túlhevítővei van föltüntetve. A forraló csövek köze még egy a cső van beépítve, melyben az U alakú b csövek oly képen von ú Inak végig, hogy a 2. ábrában látható köralakú csőcsoportot képezik. A túlhevítő csövek U alakú részei a tűzgáznyílás magasságában elhelyezett r, gyűrűn nyugosznak (1. ábra). A csőfal előrészén szilárd e alaplemezen a köralakú kettős cl kamra van alkalmazva. Jelen esetben a kamrának a külső dL része áll közvetlen összeköttetésben a kazán gőz fejlesztő részével. Az e alapfal segélyével az U alakú csöveknek valamennyi, az « cső falához közelebb fekvő szárai a külső d1 kamrába, míg a belső szárai ugyancsak az e alaplemez segélyével a belső d2 kamrába torkolnak. A csövek és azok szárai között elegendő szabad tér van a tűzgázok behatolása és szétosztására. Ezen szabad tér szükséges arra is, hogy a csövek gőzsugárral tisztíthatók legyenek. Az V alakú túlhevítő csövek szárain egy kőralakú /' lemez van eltolhatóan alkalmazva, mely lemez a g rúd segélyével h emeltyű által hozható működésbe. Ezáltal a túlhevítő kamra előrésze egészen vagy részben elzárható, hogy a szükséghez képest kisebb-nagyobb légvonalot létesíthessünk abban, és így kisebb-nagyobb mennyi ségben bocsáthassuk a túlhevítőbe a tűzgázokat. A túlhevítő berendezés, gőzgyűjtő és szabályozó szerkezet más kiviteli alakja a 3. ábrában látható, mely rendszer előnyösen oly régibb berendezéseknél alkalmazható, melyeknél a nagymérvű túlhevítés kikerülendő. Ezen esetben a túlhevítő csőcsoport egymásba dugott kettős csövekből, a kettős d kamra pedig két egymás mögött elhelyezett kamrából áll. és pedig a nedves gőz bevezetésére a dx kamra, a túlhevített gőz gyűjtésére pedig d2 kamra szolgál. A kettős b csövek bevezető része a két kamra elválasztófalába, kivezető részei pedig az e. lemezbe vannak eltömítetten bevezetve. Ezen elrendezés természetesen fölcserélhető, úgyhogy a b csövek bevezető szárai a belső d1 , a kivezető szárai pedig a külső d2 kamrába torkoljanak anélkül, hogy ez a találmány alapeszméjén változtatna. A szabályozás ez esetben is a csővégekre alkalmazott eltolható f elzárólemez által eszközölhető. Az 5. ábrabeli elrendezés megadja a módját. miként létesíthetünk a szűk túlhevítő kamrában oly nagy túlhevítő fölületet, hogy rendkívül nagyfokú túlhevítés, és a túlhevítő csövek mégis könnyű és alapos tisztítása legyen eszközölhető. Ezen kiviteli alak szerint úgy vannak a párhuzamos csövek három konczentrikus csőcsoportban elrendezve. hogy elülső végük e alaplemez segélyével oly módon van a d kamrával összeköttetésbe hozva, hogy a nedves gőzt a belső kamrából a két belső csőcsoport vezeti a csövek ellenkező végén lévő i térbe, melybe az összes csövek torkolnak. Ezen i térből a külső csőcsoporton át jut a gőz vissza a d kamra külső részébe. Természetesen több csőcsoportot és az i tér helyett egyes sugárirányban elhelyezett összekötő csőrészeket is alkalmazhatunk, amely utóbbi esetben két-két vagy több egymással összeköttetésben lévő csövet egyegy összekötő esőrészbe torkoltatunk. Ha csekély gőzmennyiséget kell nagymérvben túlhevítenünk, a csőcsoportok helyett czélszerűen kígyózó csövet alkalmazhatunk (7. ábra). A nedves gőz A-nál lép a b kígyócsőbe, és i-nél távozik abból. Ezen esetben a kőralakú kamra fölösleges, a szabályozás pedig a be- és kivezető nyí-. láson eltolhatóan elrendezett m lemez által eszközölhető. A 4. <). és ábrák keresztmetszetek a túlhevítőn át. Az egész elrendezés működése úgy az előbbi, mint jelen esetnél, oly egyszerű, hogy különös magyarázatot nem igényel, és rögtön látható, hogy a kitűzött föladat megoldása sikerült, és a legnehezebb rendszerű kazán, fölösleges alkatrészek mellőzésével. minden tekintetben megfelelő, biztosan működő és könnyű szerrel szabályozható túlhevítővé alakítható át. Végül a 9. ábrában bemutatott kiviteli
