8132. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet függővasutak számára
- 2 — nak támasztékai, melyek maguk is vízszintes értelemben statikailag meg vannak határozva, a függőleges főtartónak A B nyugaszai által képeztetnek, úgy hogy ez utóbbiak nemcsak a kocsi és az egész tartó szerkezet súlya által előidézett függélyes reakczióikat, hanem a !> tartónak vízszintes reakczióit is fölfogják. Az alsó vízszintes c tartó két oldalt C és 7>-nél (1. ábra) az S <S\ támaszokon függő kereteken van ágyazva, melyek éppen függélyesen az A fí nyugaszok alatt feküsznek és c tartónak összes vízszintes reakczióit fölfogják. A c tartónak övei a két e % síntartó által képeztetnek, melyek rézsútos ff1 vonórúdjaik segélyével a függélyes főtartónak mindegyik fölső csomópontjára vannak függesztve. A tartó szerkezet három abc főalkatrészének ezen sajátságos összeköttetése és alátámasztása következtében felnit négy nyugasznak alkalmazásánál az egész rendszer függélyes irányban a két A és B ponton, vízszintes irányban pedig a négy A B C 1) ponton van alátámasztva, úgy hogy ezáltal a rendszer teljes statikus meghatározottságánál oly nagymérvű ellenálló képességgel bír az egyoldalú, a kocsinak oldalas fölfüggesztése által előidézett csavarásra való igénybevétellel szemben, a milyent eddig elérni nem sikerült. A tartó szerkezetnek leírt berendezése azonban nemcsak azon föltételeknek felel meg, a melyek statikai szempontból hozzáfűzetnek, hanem a legnagyobb mértékben nyújtja a föntemlített és elérni óhajtott előnyöket is, a mennyiben először is minden esetben elegendő tér van hagyva a kocsi szabad kilendülései számára, azonkívül pedig a tartó szerkezet tetszőleges görbületű kanyarodásoknál való alkalmazásra is előnyös. Eltekintve attól, hogy a tartó szerkezetnek egész profilja az utóbb említett és a 2. és 3. ábrákban föltüntetett esetben is kiválóan alkalmasnak mutatkozik, az ívrészeknek előállítása azon oknál fogva is nagyon egyszerűvé van téve, mivel csak az alsó vízszintes c tartót kell a vágányhoz képest konczentrikusan hajlítanunk, míg a függélyes a tartó, valamint a fölső b tartó is egyenes maradhat. A kanyarodások tehát sem a tartó szerkezetnek elkészítésében, sem annak szerelésében nem okoz semmiféle komplikácziót vagy nehézséget. A jelen találmány tárgyát képező új berendezésnek azon műszakilag értékes tulajdonságain kívül, melyek már a tartó szerkezet czéljának meghatározásában is kifejezésre jutnak, még meg vau adva a lehetőség arra is, hogy a szokásos fölépítmény foganatosítását egyszerűsítsük azzal szemben, a melynél a használatos két vagy több függélyes főtartót kell föltételeznünk. A mint ismeretes, tekintettel a hőmérsékleti változások okozta hosszváltozásokra, ajánlatos nagy terjedelmű vasúti vonalaknál a fölépítményeket a vasút tengelyére merőlegesen elrendezett lengő támaszokra állítani. mivel ezeket sokkal könnyebben szabad megszerkesztenünk, mint a szilárd horgonyzásokat. Egyenes vonalaknál már most tetszőleges számú egymás mellett fekvő főtartót szilárd csuklók által a lengő támasztékok fölső végeivel összeköthetünk anélkül, hogy a lengő támaszoknak szabad mozgása korlátoztatnék, mivel azok párhuzamos tengelyek körül lengnek. Azonban kanyarodásoknál (10. ábra) a több főtartó által összekötött lengő jármok már azért sem érvényesülhetnének, mivel, a mint ez a 10. ábrában nyújtott geométriai vázlatból kitűnik a tartóknak <>x és nyugaszai a hosszváltozások által két o1 px ponthoz jutnának, melyeknek összekötési vonala az eredetileg fönnállóit ox p, összekötő vonalhoz általánosságban nem lenne párhuzamos, míg azoknak tényleg a lengő támasszal eszközölt kényszervezetés folytán párhuzamosaknak kellene maradniok. A jelen találmány által föltételezett egy főtartónak alkalmazásánál, mely két-két függélyesen egymás alatt fekvő A C, B D pontokon van alátámasztva, hacsak a tartó végei, a mint ez a rajzban föl van tüntetve, a nyugaszok körül bizonyos meghatározott határokon belül forgathatók, a lengő tárna szoknak mozgathatósága kanyarodásoknál sincs még a legcsekélyebb mértékben sem korlátozva. (2. és 3. ábrák).
