8068. lajstromszámú szabadalom • Újítások váltóállító készülékeken

- 2 — között megosztassék. Ezen esetben a normális állású emeltyűnek a horizontálissal képezett hegyesszöge az elállítás megtörténtével tompaszöggé lesz. úgy hogy az ellensúly megemelve nincs már labilis állásban, hanem oly stabil, hogy már csak a váltóőr által hozható vissza normális állásába, A mellékelt rajz ezen váltóállítókészűlé' et egyik foganatosítási alakjában tünteti föl. Az 1. ábra az egyszerű hatású készüléknek elölnézete. A 2. ábra ezen készüléknek közönséges kettős hatású készülékké való átalakítását tünteti föl. A 3. ábra a készüléknek oldalnézete. Az 1<7, 1/j. 1 c és 1 d ábrák a készüléknek részleteit tüntetik föl. Az A állítóemeltyű a G állványokban ágyazott B tengely körül forgatható; az emeltyűnek alsó vége a váltóhoz vezető H állítórúddal van összekötve, míg fölső vége az F ellensúlyemeltyűnek K forgástengelyét képezi. A. G állványzatban két d e lyuk van elrendezve, melyekben az M dugasz van becsavarolva (1 c ábra) vagy melyekbe a /' peczek tolható be. (\d ábra.) Az A emeltyűnek fölső végén az F emeltyűnek csapágyhüvelye fölött a kampószerű 0 ütköző van megerősítve, mely éppen úgy. mint az eddigi elrendezéseknél, meggátolja azt, hogy a Jellensúly holtponti állásába jusson, ha az F emeltyűt F tengelye körül elfordítjuk. Az egyszerű hatású állítóemeltyű tehát a következőképen működik : A P peezket a G állványnak d lyukába betoljuk és az e lyukat az M dugasszal elzárjuk. Ezután az A emeltyűt oly állásba hozzuk, hogy az alsó karjával ráfeküdjék a P peczekre. Mihelyt a d lyuk eléggé pontosan meghatározott állással bír, ezen állása az A emeltyűnek megfelel azon előbb említett állásnak, mellyel czélunk elérésére az emeltyűnek bírnia kell. vagyis elállíttatása után még mindig 90°-náI kisebb szöget kell képeznie, úgy hogy az ellensúly megemelt állásában a szükséges labilis egyensúlyi állásban van. A mint említettük, a 11 állítórudat az A emeltyűnek alsó karjával kötjük össze és ezen rudat a T feszítőkengyel segélyével szabályozható hosszúságúvá tesszük. Ez által az ellensúlyemeltyű forgástengelyének rézsútos állása biztosítva van és a készülék használatra kész. Midőn a váltóőr a váltót el akarja állítani. csak a /' peezket kell kihúznia, hogy az állítóemeltyűt szabaddá tegye és azután az F ellensúlyemeltyűt annak F tengelye körül a 3. állásba hozza. (1. ábra.) Az A állítóemeltyű ezáltal a vonalozottan jelölt állásba jut, úgy hogy azután az ellensúly a valamivel mélyebb 4. állást foglalja el. Ezen állásban az ellensúly teljesen labilis és a váltóőrnek nincs egyéb dolga, mint hogy ezen ellensúlyt a 4. állás elhagyásában meggátolja, a mely czélból azt egészen könnyen az azon alkalmazott fogantyúnál megtartja. Mihelyt ezen fogantyút szabadon bocsátja, az ellensúly, mely az F emeltyűnek az 0 ütközőre való ráfekvés folytán nem juthatott holtponti állásába, önműköleg ellensúlyának hatása alatt az I. állásba tér vissza (1. ábra), melyből, mindig csak önsúlya következtében, könnyen leszáll a 2. (normális) állásába és evvel az állítóemeltyűt kezdeti állásába visszaforgatja vagyis a váltót ismét visszaállítja. Ha az ekként fölszerelt állítókészűléket közönséges, kettős hatású állítók ész ül ékk é akarjuk átalakítani, akkor az A állítóemeltyűt csak oly állásba kell hoznunk, mely közelebb fekszik a függélyes álláshoz. (2. ábra.) Ezt az által érjük el. hogy a P peezket a d lyukból kihúzva az e lyukba illesztjük, míg most ezen d lyukat zárjuk el az M dugasszal. Azután ennek megfelelőleg rövidebbre szabjuk a lí állítórúdnak hosszát, a T feszítőkengyel segélyével és végül az 'A állítóemeltyün lévő O ütközőt 90°-kal elforgatjuk. A váltó elállítása czéljából már most a P peczeknek kihúzása után az ellensúlyemeltyűt a vonatozott 3. állásba hozzuk,