8065. lajstromszámú szabadalom • Újítások forgógépeken
nek. A dugattyúagyak ezen részére vannak az E E1 kapcsolókoroiigok ékelve Az E korong a 1), az E1 korong a D1 dugattyúval forog. Mindegyik dugattyúnak két szárnya van, ezek a dugattyú agyán túl nyúlva a henger fenekéig érnek. A dugattyúk a henger fenekénél és palástjánál tömítve vannak, agyaik csak a henger hosszának feléig érnek. Az E E1 korongok kerületén két-két ékalakú e e1 , illetve e2 es horony van. Ezekben a hornyokban csúsznak az F kapcsoló tuskók, melyek a dugattyút fölváltva a hengerrel és a fix állványbakkal kapcsolják. A gép megrajzolt kiviteli módozatánál a kapcsolókorongok mindegyik hornyában három kapcsolótuskó van, számuk azonban tetszés szerint változtatható. A kapcsolótuskók mind egyenlők, ékalakúak és pontosan a korong megfelelő hornyába illenek. A tuskók azonkívül meg vannak hajlítva, hogy a kapcsolókorongok kerületéhez jobban hozzá simuljanak. A nevezett tuskók közepén egy f bevágás van, mely a fölül és alul kiugró g g1 bütykökkel ellátott G kapocs befogadására szolgál, a g bütyök a kapcsolótuskó hátsó fölületén levő f bevágásba fekszik, a gx bütyök pedig vagy a henger fenekén, vagy az állványon megerősített fülön levő h bevágás fogódzik. A fix bakból kiálló füleket 11. a hengerből kiállókat H1 betű jelzi. Hogy anyagot takarítsunk meg és hogy a kapcsolókorongok alakja szebb legyen, a koronghornyok kerülete szélesebb mint maga a korong, úgy hogy a II H1 fülek feje a kapcsolótuskók és a korong érintkezési pontjának síkjába esik, mint az az 1. és 2* ábrából világos. A kapcsok a kapcsolótuskókban és a H II1 fülekben elég tért találnak, úgy hogy a tuskók akkor, mikor a kapcsok a forgástengelyhez sugár irányban állanak, csak lazán függnek a korong hornyaiban. Ha azonban a kapcsok a sugárral szöget képeznek, a féktuskót befelé törekszenek húzni, tehát a korong kerületére szorítják és így súrlódást idéznek elő, tehát a kapcsolókorongok vagy a hengerekkel, vagy a fix bakokkar jönnek kapcsolatba, ez attól függ. hogy melyik kapocs tért ki a sugárirányú helyzetből Az egyes kapcsokra az I rúgó gyakorol nyomást és azokat fölső végükkel oldalt tolja, A kapcsolókorongnak és a fix baknak kapcsolására szolgáló rúgó a H fülön van alkalmazva, a korong és a henger kapcsolására szolgáló rúgó pedig a II1 fülön; a rúgók elhelyezése olyan, hogj' a H fülön levők ellenkező irányú nyomást fejtsenek ki. mint a H1 fülön alkalmazottak. A rúgók czélja és hatása az. hogy a kapcsolótuskókat a kapcsolókorongokon oly helyzetben tartsák, hogy ha az utóbbit a rúgó nyomásának megfelelő irányban működtetjük, a tuskót a koronggal benső érintkezésbe hozza, ennek forgásánál pedig azt a részt, melyen a kapocs meg van erősítve, magával húzni törekedjen. Ha ez a rész a forgórész, tehát az adott esetben a henger, azt a kapcsolókorong magával viszi, ha a fix rész, akkor a kapcsolókorong forgó mozgása meg van akasztva. Ha azonban a kapcsolókorong a rúgók hatásával ellenkező értelemben forog, a kapesolótuskónak a kapcsolókorougra való szorulása lehetetlenné válik és az utóbbi ebben az irányban foroghat, Minthogy a henger két oldalán kapocscsoportok vannak - egy csoport a hengernek az egyik és egy másik a másik dugattyúcsoporthoz való kapcsolására — és minthogy ezen kapocs csoportokon kívül a henger másik végén egy másik csoport van, mely az egyik vagy a másik dugattyúnak a fix bakhoz kapcsolására szolgál, világos, hogy az egyik kapocs csoport az egyik dugattyút a hengerhez és ugyanekkor a másik kapocscsoport a másik dugattyút a fix állványbakhoz köti, a másik két csoport pedig ezalatt működésen kívül van. Ez a gyakorlatban az I rúgók megrajzolt elhelyezési módja következtében válik lehetővé. A dugattyú hajtására szolgáló gőz a B henger belsejéből a hengernek a dugattyúk között levő térbe áramlik, ebből csatornákon át távozik, melyek a B tengely falában és az agyakban a következő módon vannak elhelyezve. A B tengely belsejében egy b2
