8029. lajstromszámú szabadalom • "Regulator" motorok és munkagépek számára

_ 2 ugyancsak egy G2 rugóval fölszerelve. A kiömlőszelepek oly módon működnek össze, hogy pl. ha az alsó szelep zárva, a fölső pedig nyitva van és viszont, hogy ily módon a levegő beszívatása lehetséges legyen és hogy a levegő a J csövön a K csővezetékbe nyomható legyen. Ez utóbbi a tulajdonképeni szabályozóval áll kapcsolatban A szabályozó L hengerré van kiképezve, melyben egy M dugattyú van elhelyezve Ennek Ml dugattyúrúdja körül egy N rúgó van föltekerve, mely a dugattyút mindaddig, míg a dugattyú mellső fölületére ható nyomás nem túlságosan nagy, a dugattyút előrenyomja. Az M dugattyúrúd vagy közvetlenül vagy megfelelő mechanizmus segélyével a gép fojtószelepével van kapcsolva, úgy hogy a dugattyúrúd a fojtószelepet működtetheti. Az L hengerből a levegő a rúgó hatása alatt álló 02 szelepen száll el. Ha a gép valamely okból gyorsabban megy, akkor, minthogy a szivattyú is gyorsabban működik, a dugattyúra ható nyomás a rúgó feszültségét le fogja győzni. Ennek következtében a dugattyú visszafelé megy és a dugattyúrúd a szelepet lenyomja. Ellenkező esetben a rúgónyomás nagyobb a légnyomásnál, a dugattyú előremozog és a fojtószelep fölemelkedik. Ha a regulátort dynamogépeknél alkalmazzuk, az L hengerhez a 4. ábrán látható mechanizmus is tartozik. Ez az 0 csövön az L hengerrel kapcsolatban áll és az előbbi a P keretre van szerelve, továbbá 01 furattal van ellátva, mely háromszögalakú, hogy ily módon az elzárás pontosabb legyen. Az 0 cső vége a Q1 csavarorsón megerősített Q hüvelybe ér A hengeres dugattyú föl és lefelé mozgását az R emelő idézi elő, mely utóbbi az RÍ kapcsolórúd segélyével a fix P sín mentén eltolható és ez utóbbin az R3 csavar segélyével rögzíthető. Az Ii emelő az lil kapcsolórúd átfúrt vége segélyével az R6 csap körül forgatható, mely az R emelőre húzott R4 karmantyúba ér és itt az 112 csavar az oldalirányú eltolódást meggátolja.. Az Ii emeltyű az S mágnesmaggal van ellátva, mely egy általános csukló segélyével van az S2 csavarorsóval összekapcsolva és mely a hosszanti irányban az SS csavarház forgatásával tetszés szerint tolható el. Az S mágnesmag az S4 csévébe ér, mely az S5 lemezre van szerelve. Ez az S6 szorítócsavarokat viseli, melyekhez a fő- vagy mellékáramkör drótjainak vége csatlakozik. Az S5 lemez középpontján még egy fúrat van, melyen egy rövid, mágneses S7 vasmag megy át. Ez egészen az S4 csévébe nyúlik. A vasmag az S10 kengyelen átmenő SO csavarra fekszik, melyet az alsó végére húzott S10 csa-' varház tart fogva. Ily módon a rövid vasmagnak az S4 csévébe nyúló részének hosszát könnyen lehet változtatni, illetve a csévéllek a magra gyakorolt vonzóerejét növelni vagy kisebbíteni. Az emelő továbbá egy biztonsági készülékkel van fölszerelve, mely az üzemnél föllépő kedvezőtlen behatások föllépte esetében — ha a gép terhelése túlságosan nagy vagy csekély — lép üzembe. A készülék lényegében egy T rúgóból áll, mely az Ii emelővel csavarorsó és csavarház segélyével van kapcsolva. A rúgó másik vége a TI keretre van függesztve, mely utóbbit egy T2 horog tartja, ennek T3 feje csuklószerűen van a T sínnel kapcsolva. A T rúgó mellett és a T3 fej alatt magassági irányban beállítható T4 orsó van az 11 emelőn megerősítve. Ennek ellenkező Ro vége át van fúrva és a Q3 csavarház forgatásával a Q orsó mentén eltolható. Az R5 rész vége fölött még egy Q4 csavar van a Q1 csavarra csavarolva, melynek alsó fölületén kis hornya van, melybe az R5 végébe elhelyezett Q5 cső ér be. A Q1 orsó a P sín Pl karjaiban van vezetve és fölfelé való mozgásában megakadályozható, a mennyiben a P3 pofával ellátott P2 csavart a Q1 orsó felé csavaroljuk. Ily módon az Ii emeltyű hatását megszüntethetjük, továbbá lehetővé tehetjük, hogy ha az 01 hasíték részben nyitva van, a gép járásának egyenletes voltát megvizsgáljuk.