7465. lajstromszámú szabadalom • Újszerkezetű erdei vasút

Meg-jelent 1897. évi márczius lió 3-án. MAGY. gj KIR. SZABADALMI ^^M HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 7465. szám. X/k. OSZTÁLY Új szerkezetű erdei vasút. KIJANSKI KONSTANTIN MAGÁNZÓ ÉS BORNSTEIN MÁRKUS KERESKEDŐ LEMBERGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1896 augusztus hó 19-ike. Eme találmány új szerkezetű erdei vasútakra vonatkozik, melyek lényegükben új vágányelrendezés, a kocsik és főleg a görbületekben és erős esésekben működésbe jövő automatikus fékelrendezés által van jellemezve. Ezen erdei vasút czélja az, hogy ott alkalmaztassák, hol nagyobb területű erdőket tarolunk le, és hol a törzsöket hegyről lefelé átrakodás nélkül kell szállítani. Ennek következtében szerkezete olyan, hogy a terület letai olása után könnyű szerrel fölszedhető és más helyen ugyanoly könnyen lerakható legyen. A csatolt rajzlapon a találmány tárgyát képező vasút szerkezeti részei vannak ábrázolva, még pedig: az 1. ábra a sínütközés és a kocsi oldalnézete ; a 2. ábra a vágányon levő kocsi elölnézete, a 3. ábra fölülnézete; a 4. ábra a görbületben használt síniitközés és fékberendezés oldalnézete, az 5. ábra keresztmetszete, a 6. ábra fölülnézete; a 7. és 8. ábra egy második, a fölfüggesztő készüléken alkalmazott fék oldal- és fölülnézete. A találmány szerint szerkesztett erdei vasútnak két párhúzamos a sín által képezett vágánya vau. melynél a sínek a legkülönbözőbb módon kapcsolhatók. Egyenes pályán ez a kapcsolás, mint az 1. és 3. ábrán látható, az a sín bemetszésébe elhelyezett b lemez segélyével történik, melynek közepén egy c függesztőrúd van. A síneket eme függesztőrúd segélyével lehet a talajba vert czölöpökre, fákra, a sziklafalakba épített tartókra stb. fölfüggeszteni. A két sínt azonkívül még a d csavarok kötik össze, melyek a síneket egymástól kellő távolságban tartják. Kanyarulatoknál, melyeket rövidebb egyenes síndarabok képeznek, a sínekkapcsolása olyan módon történik, hogy a c fölfüggesztőrúddal ellátott b lemezeken kívül a sínekre e csuklóspántok is vannak megerősítve, melyek az f megerősítési helyükön ovális alakú fúratokkal vannak ellátva, a melyek egymástól bizonyos távolságban vannak elhelyezve, úgy hogy ennek következtében a vágány pontosan a görbületi sugárnak megfelelően állhat be. A vágányon futó kocsik, melyeket páronként alkalmazunk, egy pár az « síneken futó g kerékből áll, a melyeket a lefelé fordult h ken| gyei köt egymással össze (1. és 2. ábra).