7274. lajstromszámú szabadalom • Újítások kerékpárok és egyéb járművek hajtó és fékező szerkezetein
— 2 — az E fogakkal kapcsolást képeznek és összeillesztve, megfelelő rézsútos fölületeikkel szorosan egymáshoz feküdnek, úgy hogy szorosan kapcsolásnál a gyűrűnek legvékonyabb részei a láuczkeréknek legvastagabb részeihez feküsznek. A H korong szilárdan és akként van az A tengelyre szerelve, hogy az ezen tengely körül nem foroghat, de arról könnyen lehúzható, ha a tengelyt a kerékpár keretéről le akarjuk szerelni. A korong a befelé kiszögelő h1 karimával bir, mely a mélyített korongfölíiletbe befektetett bőrből vagy kaucsukból készült i dörzsfölületet körülzárja. A láuczkeréknek külső sík d1 föliilete is dörzsfölületként hat, mely czélból a H korongnak mélyítésébe nyúl, hogy ahhoz erősen odaszoríttassék. Mivel a li1 karima ezen lánczkeréktoldatnak szélén átnyúl, úgy a korongnak dörzsfölülete ment marad oly idegen testektől, melyek hatását csökkentenék vagyis pornak és piszoknak a fékező vagy kapcsoló szerkezetbe való behatolása ki van zárva. A H korongnak külső föliiletéből az H peczek nyúl ki, mely a villás S kerettel kapcsolatba jön és ezáltal meggátolja a korongnak a lánczkerékkel való együttforgását, ha nyomást gyakorolunk. A C gyűrűnek szélén a g1 g2 csavarokkal megerősített G ruganyos kart rendezzük el, melynek szabad vége az i2 peczekre fekszik, mely a lánczkeréknek belső föliiletéből kinyúlva az említett ruganyos kart a C gyűrű fölött megemelten tartja, mely karral való együttműködése folytán a lánczkerék, a mint ezt később leírjuk, szoros kapcsolatban tar- gyűrűvel A gl rögzítő csavar előtt alkalmazott g* csavar a ruganyos karnak a peczekre és a lánczkerékre gyakorolt nyomásának szabályozására szolgál, úgy, hogy a kapcsolás működtetésére és a fékező hatásmérvének ellenőrizésére a hajtószerkezetnek kisebb-nagyobb vissznyomása válik szükségessé; ezen ruganyos kart teljesen leszoríthatjuk, a mikor is minden fékező hatást meggátol. A leirt szerkezetnek működése a következő : Visszatipráskor vagyis a kerék forgásirányának változtatásakor annak előrehaladásának beszüntetésére a lánczkerékre beható erő azt az agyán kissé visszaforgatni igyekszik. Ezen megfordított hatás azt eredményezi. hogy a C gyűrűnek és a 1) lánczkeréknek oldalfelületein levő E ill. E1 fogak egymás mellett elcsúsznak és hogy a lánczkerék a H dörzskoronghoz szoríttatik. A lánczkeréknek ezen korongra gyakorolt nyomása azon mérvben növekszik, a melyben az egyik fogainak lejtős fölületei a másikéin fölfelé mozognak. A lánczkeréknek éppen ezen visszamozgása a ruganyos G karnak ellenállását is legyőzi, úgy hogy a D lánczkeréknek i2 peczke ezen kar vége alá szoríttatik. Mihelyt azonban a lánczkerék és a peczek hátrafelé forgattatnak, a rúganyos kainyomása növekszik és ha a lánczkerékre visszafelé ható nyomás megszűnik, a kai' a lánczkereket még a H dörzskorongon megtartja, míg az a hajtószerkezetnek egyelőretartó nyomása által ki nem kapcsoltatik, mely a lánczkereket a ruganyos G kar hatása alól fölszabadítja. Ha a pedálokra gyakorolt nyomást folytatjuk, úgy nemcsak tovább fékezünk, hanem a hajtókereket visszafelé is forgatjuk, éppen úgy. mintha a tipróforgattyúk a hajtókerékkel szilárdan volnának összekötve. Ha a C gyűrű és a D lánczkerék egymással kapcsolásban vannak, úgy a G rugónak a lánczkerék i'1 peczkére gyakorolt nyomása a két kapcsolt részt ezen állásban megtartja, míg a hajtóműre ellenkező irányú nyomást nem gyakorolunk. Ebből kitűnik, hogy az egymásba nyúló ferde fogakkal bíró részeknek fékező hatása ugyanaz marad, bármily módon fordítjuk is vissza a mozgatható korongot és hogy akár lánczkereken rendezzük is el ez utóbbit vagy sem, ha csak ezen hatás elegendő arra, hogy a ferde fogakat egymásra tolja. A kifejtett súrlódásnak nagysága az ellenében kifejtett vissznyomás nagysága által ellenőrizhető. Ezen szerkezetnek közönséges kerékpá-i rokon való alkalmazása esetén a G rúgó a
