6577. lajstromszámú szabadalom • Melegítőtér önműködő hőfokszabályozással csecsemők számára
— 2 — kazán tetején f1 elvezető van. mely utóbbi és az f'2 sisak között gyűrűalakú nyílás marad. Az fL elvezető fölött a később leírandó hőszabályozón függ a G záróék a <j lánczon. Az F fűtőkígyónak vízzel való töltése F3 tölcsérrel történik, míg kiürítése f3 csapon át megy végbe. Ezen részek szintén szerepelhetnek mint hőszabályozók; e czélból csak meleg vizet kell leereszteni az /'3 csapon és F3 tölcséren hideg vizet utána folyasztani, hogy A térben a hőmérséklet csökkenjék. F1 kazánt II gázlángzó melegíti. Ezen lángzó a különböző magasságra beállítható h h1 tartóra van szerelve. Helyettesíthető petróleum- vagy borszesz-lámpával és lehet helyette már hőforrást is, pl. a később leírandó elektromos melegítő készüléket alkalmazni. A kazánban levő víz hőmérsékletét egy kettős szabályozó rendszer szabályozza, melyet a következőkben irunk le. Az első rendszer egy fémhőmérőből áll, mely a 3. ábrán van lerajzolva. Ezen hőmérő két U alakúan görbített M m fémrúdl)ól van összeállítva, melyeknek kiterjedési együtthatója egymástól különböző. Egyik végével az A tér belső falához van erősítve és ugyanezen falban levő a2 résen keresztül kifelé megy. A legjobban kiterjedő fém az U alaknak belső, a legkevésbé kiterjedő fém annak külső oldalán van. Ennek folytán az U kinyílik, ha az A térben a hőmérséklet emelkedik, minek következtében külső vége lefelé fog mozogni; ha a hőmérséklet sűlyed, akkor ez a vége emelkedik. Ez utóbbi már most egy sokszorosító emeltyű szerkezet révén a fönt már említett F1 kazán fölött függő záróékkel van összekötve. A leírt hőmérőnél természetesen a jobban kiterjedő fémet is tehetjük kívül, mely esetben a hőmérséklet változás által előidézett hatás megfordított lesz és ennek megfelelően az emeltyű szerkezetet is másképen kell szerkeszteni. A hőmérőt a 6—8. ábrákban lerajzolt módon is szerkeszthetjük. Itt a hőmérőt egy tekercsalakban hajlított, lencsealakú keresztmetszetű N cső képezi. Ezen hajlított, nagy mértékben kiterjedhető folyadékkal megtöltött csőnek egyikvége meg van erősítve, míg a másik egy emeltyűvel van összekötve, mely a most leírandó módon van a G záróékkel összekötve. Az N cső (6—8. ábra) n1 végével az A térnek belső falán fekvő /t3 nl tartóra van erősítve. A másik n2 vége az n emeltyűvel van összekötve. Az » emeltyűnek szabad vége az A tér falán alkalmazott résen kilép és a később leírandó sokszorosító emeltyű szerkezettel van összekötve. Az N cső megerősített vége A1 csőben folytatódik, mely a végén zárva van. Ez utóbbi cső a rajzon spirálalakban van ábrázolva, de lehet más alakja is, minthogy nem az a rendeltetése, hogy kiterjedjen, hanem főképen arra való. hogy megnagj^obbítsa a kiterjedő folyadék mennyiségét, mely N csőre kell, hogy hasson. A tekercsalak azonban előnyösebb, mert kis területet foglal el és a mellett nagy érintkezési fölületet nyújt. Ha a hőmérséklet az A térben emelkedik, akkor N eső iparkodik kiterjedni és tekercseit nyitni. E közben az n emeltyűt magával viszi, mely mialatt forog, szabad végét lefelé mozgatja. Csökkenő hőmérsékletnél ellenkező az eset, épen úgy, mint a 3. ábrában lerajzolt szerkezetnél. A többször említett sokszorosító emeltyűrendszer következő módon van szerkesztve^ (1. 6—8. ábrák). ( Az A szekrény külső oldalán van a/7 lemez, mely i lemezkével van ellátva. Erre van az emeltyűrendszer erősítve. Az li két karú emelőnek forgási pontja i*-nél' van. rövidebb karja i'-nál egy csapba ágyazott i6 toknak forgási pontja gyanánt szolgál és ezen tokban van elhelyezve a csavarmenettel ellátott I2 rúd. Ez utóbbi fölső végén az i3 tokkal van összekötve, mely /4 -nél n emeltyűvel illetve M rn fémhőmérővel (1. ábra) csuklósan össze van kapcsolva. Az i1 emeltyű el van még látva I6 csúszóval, melyen a G záróék lóg. A másik végén P ellensúlyt alkalmazunk. A készülék a következőképen működik: Normális hőmérsékletnél a zárórész kissé
