6509. lajstromszámú szabadalom • Újítások a földfémek oxydjaiból álló bevonatok készítésében és gázvilágításhoz való izzó testek előállításában
— 2 — mely sodrony gaze-ból vagy növényi rostból van, megszárítjuk, elszenesítjiik s azután galvanizáljuk s valamely erős áramforrás, negatív sarkával kötjük össze, míg az oldhatatlan elektród gyanánt szolgáló edényt a pozitív sarkkal kapcsoljuk. Az áram zárása után a következő dolog megy végbe: A bázikus sónak leválasztott sava rögtön megállapodik a pozitív sarkon és hyroxyd képződik a negatív elektródon vagy a bevonandó testen, melynek fölülete, még ha nem is sima- szabályos, tökéletesen tapadó és összetartó réteggel vonódik be. mely megszáradva, számszerű külsővel bír és jól megfogható, a nélkül, hogy megsérülne. Az elektrolytikus eljárás további folyamán a negatív elektrodon végbemenő hydrogén kiválást pontosan meg kell figyelni s ha ez minimumra sülyedt, az áramot megszakítjuk, az elektrodot a fürdőből eltávolítjuk és vízzel mossuk, azután szénsavmentes levegőben szárítjuk és a hőfoknak lassú emelése által calcináljuk. Ezen eljárás segítségével a kristályvizet eltávolítjuk és a tiszta oxydból álló. szilárdan tapadó bevonat visszamarad. A «bázikus» só föloldása következőképen is végrehajtható: a neutrális só vizes oldatához ammoniákot adunk oly mennyiségben, hogy a kiváló hydroxyd ismét föloldódik s ez ismétlődik mindaddig, míg újólagos oldás megy végbe, esetleg melegítés segítségével. Ammóniák helyett ennek bázikus organikus derivátjait, pl. aminokat stb., valamint nátrium- és kaliuinhydroxydot is használhatunk. A fürdőnek ily módon való készí tése azzal az előnynyel jár. hogy a hydroxyd kevésbbé tömör állapotban rakódik le. úgy hogy az áram szabadabban czirkulálhat és ennek folytán a bevonat oly vastagságot élhet el, mely a test specziális alakjának megfelel. Ezt az eredményt elérhetjük a nélkül, hogy a bevonat összetartása és tapadása vagy egyenletessége befolyásoltatnék. A bázikus földsóknak vizes oldatai helyett az alkoholos oldatok is alkalmazhatók akkor, ha a sók alkoholokban (Áethyl, Methyl, Propyl, Butyl, Amyl alkohol stb.) oldódnak, pl. a thoriumnítrát alkoholos oldata. Ily esetekben előnyös a hydroxyd leválasztását és azután újbóli föloldását alkoholos ammoniákoldattal eszközölni. Ha vékonyabb bevonatot kívánunk, akkor az előállítás első módja előnyösebb, míg vastagabb bevonatokra az ammóniák eljárás ezélszerűbb. Világos, hogy ugyanazt az eredményt érjük el, ha a fürdőt akár egy vagy több föld- vagy alkaliföldsóval preparáljuk, akár pedig az első eljárásnál az oldathoz adott hydroxydnak ugyanaz vagy más a bázisa. A közönséges földeket leginkább szulfátok alakjában alkalmazzák, csekély mennyiségű nitráttal elegyítve. Alkalmazhatunk pl. aluminium-szulfátoldatot, melyhez calcium és magnesiumnitrat oldatait adtuk, mely esetben az alumínium-, calcium- és magnesiumhydroxyd elegyéből álló csapadékot kapunk. Az úgynevezett «ritkaföld éknél» a nitrátok alkalmazása előnyösebb. vagy még inkái)!) ezeknek aethylsulpliatjai vagy hasonló vegyületek. Oly oldatokhoz, melyek 20% zirkon- vagy thoriumsót tartalmaznak, a szükséges legkisebb áramerősség 106 Amp. egy cm2 -re; 20% yttriumsókat tartalmazó oldatokhoz 1-25 Amp. egy cma -re és 20% aluminiumvagy magnesiumsókat tartalmazó oldatokhoz 0'75 Amp. egy cm2 -re. Rendesen ajánlatos kétszer oly erős áramot használni. A szárításnál és calcinálásnál megtörténhetik. hogy a bevonat egyenetlenül húzódik össze és repedések képződnek vagy pedig annyira tömör lesz, hogy bizonyos czélokra, pl. izzófény-köpeny gyanánt, hasznavehetetlen. Ennek megakadályozására szolgáló egyik eljárás abban áll, hogy az alapra éghető rostból (gyapot, selyem stb.) hálószerű burkolatot vagy tekeriiletet készítünk, úgy hogy nagy közbenső fölületek jönnek létre, minek következtében azokon a részeken, hol a rostok az alappal érintkeznek, a lerakódás megakadályoztatik. Ha a csapadékot calcináljuk, a bevonat az éghető rostok elpusztulása folytán likacsossá válik és a zsugorodás egyenletesen megy végbe. Egy másik eljárás abban áll, hogy a hydroxyd-esapadé-
