6236. lajstromszámú szabadalom • Készülék hordók belsejének kiöntésére

— 2 A tartály egész hosszában alkalmas pontokon a hordótartók vannak elhelyezve. Ezek mindegyike első sorban egy forgatható D tartó lemez illetve asztalból áll, melynek fölső fölületét oly görbék alkotják, hogy az a hordók alátámasztására lehetőleg alkalmassá váljon, úgy hogy ezek bármely helyzetükben szorosan a tartókra feküdjenek és ezekkel forogjanak. A forgó asztalok mindegyikének lefelé fordult f csőtoldata van, mely a G csapágy g csőtoldatára van húzva és ezen van vezetve. A D asztal a C tartály födelével, illetve a tüzelés födemével kapcsolva van, illetve evvel egy darabból készül. Az 5. és 6. ábra szerint a G csőtoldatnak radiális h karimája van és egy súlyos 1 lemez alsó fölületén van megerősítve, mely vagy a tüzelő berendezés födelét, vagy pedig különöntvényt képez, mely a C tartály vagy teknő födelén van megerősítve. Az I lemez fölső fölületén gyűrűszerű mélyedés van az i tömités vagy tömítőgyűrű elhelyezhetése czéljából, melyen az / csőtoldat alsó k karimája nyugszik és forog. A gyűrűszerű mélyedésben azonfölül egy H gyűrű is van, melynek a D forgóasztalon alkalmazott f csőtoldat fölé fogódzó j karimája van. Az 1 lemeznek alső fölületén l gyűrűs toldata vagy rövid nyaka van, mely a czentrálásra és a h radiális karima biztosítására szolgál. Az I lemezek és a h karima közé m tömítő korongot helyezünk el, a H gyűrűt és a h karimát pedig csavarok segélyével kötjük az I lemezhez, úgy, hogy a forgóasztal a C tartálylyal szemben megbízhatóan tömítve van. Mint az az 5. és 6. ábrából kitűnik, minden asztalon tág, megfelelő alakú nyilás van-Eme nyilás a g csőtoldat torkolatába kissé benyúló, beleié kiálló n karimával van fölszerelve. Ennek az a czélja, hogy a szuroknak vagy más hasonló anyagnak a g és f csőtoldatok közé való bejutását meggátolja, a netalán visszafolyó kiöntő anj'agot a g csőtoldatba visszavezesse. Minden egyes D asztal f csőtoldata a fogakkal van ellátva ezek csavarmentes fogaskereket képeznek. Minden egyes csavarmentes fogas kerékbe egy-egy L csavar fogódzik, melyek épen a forgó asztallal szemben vannak a közös K tengelyre szerelve. Ily módon az összes D asztalokat egyetlen tengely forgatja. A K tengely M fogas kerékkel van fölszerelve, (3. ábra) melynek fogai a tengelyhez 45° alatt hajlanak. Az M fogaskerék ép így alakított az 0 tengelyre ékelt N fogaskerékbe (3. ábra) fogódzik, melyet tetszőleges erő forrás hajthat. A íöntebb leírt mozgás áttevés helyett tetszőleges más is alkalmazható. Lényeges csak az, hogy az összes orgó asztalok egyszerre és egyenletesen forogjanak, amíg csak az 0 tengely forog. Mint az az 5. és 6. ábrából kitűnik, a ff csőtoldat lefelé a h csővön túl is meg van nyújtva, felső végén pedig czentrális r vezető csővet viselő q taverzzel fölszerelve. A G csapágy alsó, p megnyújtásában egy s korong tolható el. Ennek átmérője pontosan a p csővének felel meg és egy csőalakú q tartó tartja, melynek fölső vége P injektort képez. A q tartócső az r vezetékben van vezetve, alsó végén csőalakú R csuklóval csatlakozik az S csőhöz, mely a fix T csővön forgatható. A T cső igen czélszerűen külön, a G csapból kiindúló toldatok segélyével tartható (4., 5. és 6. ábra). Minden forgó asztalnak és injektornak egy fix T cső felel meg. A T csőnek radiális t nyílása van, mely az 5. és 6. ábrán pontozott vonalakkal van jelezve továbbá a kerületén levő u kimetszéssel vagy csatornával (5. és 6. ábra). A radiális S esővön egy U kézi emelő van csuklósan megerősítve, mely ennek emelését és siilyedését teszi lehetővé, úgy, hogy az egyes részek az 5. és 6. ábrán jelzett helyzetbe vihetők. Az U kézi emelőnek v rovátkája vau, melynek meredek fölülete az 1 lemez w bordáján nyugszik, ha a kézi emelőt fölhúzzuk. Ily módon a P injektort, tehát az S csővet is a fölső helyzetében tartjuk. (6. ábra.) A kézi emelő kismérvű fölemelésével a v rovátkát a w bordáról leemelhetjük, úgy, hogy a kérdéses