6236. lajstromszámú szabadalom • Készülék hordók belsejének kiöntésére

— 3 — részek szabadon juthatnak az 5. ábrán jelzett helyzetbe. Ha a kézi emelőt és az ettől függő részeket sülyesztjük, az injektor fuvószájának csúcsa az r vezető cső fölső szegélye alatt van, mely szegély oly mélyen van elrendezve, hogy a forgó asztalon levő hordó el ne érje. Ily módon elérjük azt, hogy az injektor a hordó okozta esetleges sérülések ellen megóvható. Eme berendezés különösen nehéz hordóknál fontos, melyeket lökésszerűen, nem a legkíméletesebb módon szokás mozgatni. Ha az injektor a hordó elhelyezésénél a hordó mozgása útjába juthatna, úgy csakhamar elgörbülne vagy eltörne. Ha azomban a hordót a forgó asztalon már elhelyeztük, és szádja a fúvóka szájjal épen szembe kerül és ha az U kézi emelőt fölemeljük, az injektor a hordóba minden lökés nélkül vezethető be. (6. ábra). A t nyílás elrendezése olyan, hogy az S csőnyílás alsó helyzetben a t nyílással nem közlekedik. Ellenben az S cső alsó helyzeténél a nyilása és az u csatorna közlekedik, úgy, hogy a P injektorban vagy a q csőben a folyadék szintje fölött álló anyag lefolyhat. Ezenközben a fölösleg az u csatornán és az x nyíláson a C tartályba vagy teknőbe folyhat, úgy, hogy a kiöntésre használt anyag a P injektorban és a q csőben nem maradhat. Ez is igen fontos körülmény, minthogy ellenkező esetben a külső levegő hatásának kitett részekben a folyadék csakhamar megmerevedik, minek következtében az injektor eltömődik-Ha az ü kézi emelőt fölemeljük és az injektort a hordó belsejébe bevezetjük, az S cső nyílása először is az u csatornával többé nem érintkezik, és épen mikor az injektor legfölső helyzetbe jut, födi az S cső nyílását a T cső t nyílása, melyből a kiöntő anyag áramlik ki. A mondottakból kitűnik, hogy a P injektor fölfelé való mozgásánál és mielőtt azt a hordóba bevezetjük, a folyadék ki nem áramlik, tehát szurok stb. a hordó külső fölületére, a forgó asztalokon vagy a munkások ruhájára és a szomszédos részekre nem juthat. Bár a G csapágy p csőre egy oldalon el van vágva, hogy az S cső fölfelé mozoghasson, a köröskörül elzárt rész mégis tetemesen a folyadék normális szintje alá ér, nehogy az esetleg a hordóban levő víz a C tartályban levő forró folyadék fölszinére jusson. A kiöntendő hordók tudvalevőleg gyakran tartalmaznak vizet illetve jeget. Ez a viz a hordó szádnyilásából a g csőbe folyik és a C tartályban levő forró folyadékkal érintkezik. Ha ez a víz nagyobb fölületre folyhatna szét, nagy mennyiségű gőz fejlődhetne, mi veszedelmes robbanásokra adhatna alkalmat. Eme berendezésnél azomban csak a p csőtoldatban levő folyadékkal érintkezhet, tehát a víz lassan párolog és a gőz veszély nélkül száll el. A kiöntő anyagnak a külömböző injektorokba vezetésére egy V cső van alkalmazva, melyből y könyökcsővek ágaznak el az el nem tólhatóan meg erősített T csőház (4. és 5. ábra). Eme cső kilépése helyén alkalmas W szivattyúhoz van kapcsolva. Erre a czélra igen alkalmasak a forgó szivattyúk, melyek forgó része az 0 tengely alsó végén van alkalmazva (4. ábra) A szivattyú beömlési helyén x eső van alkalmazva, melynek szabad vége az y tölcsérhez csatlakozik. Eme tölcsér épen a tüzelés fölött van, ott, hol a kiöntésre használt anyag a legmelegebb. A szivattyú méretei olyanok, hogy az összes injektorokat egyidejűleg táplálhassa. Minthogy igen gyakran egy vagy több injektor üzemen kívül van, a fő cső az utolsó forgóasztal mögött levő ponton súllyal terhelt szeleppel van fölszerelve. Eme szelepnek egyrészt az a czélja, hogy a V csőben túlságos nyomás föl ne léphessen, másrészt pedig a folyadékot a tartályban folytonos áramlásban tartsa. Emez utóbbi körülmény következtében, minthogy soha az összes injekforok egyidejűleg üzemben nincsenek, a C tartályban a folyadék élénk keringésben van, ennek következtében a folyadék hőfoka meglehetősen állandó. Az injektorok alakja és szerkezete rend-