Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2003. április-június (108. évfolyam, 4-6. szám)

2003-04-01 / 4. szám

138

2003/4 * SZKV

len” szerzési jogcímen alapuló tulajdon alkotmányos védelme teljessé válik.

A „kétségtelen” jogcímről a 893/B/l 994. AB határozat megállapítja: a jogcím akkor „kétségtelen”, ha az egyértelmű, vagyis a törvényi tényálláselemek alapján a tulajdonszerzés - és annak terjedelme is - kétséget kizáróan garantált. Szabály szerint a „kétségtelen” jogcím megállapítása természetesen a törvényhozó feladata, s jogalkalmazói kétség esetén újabb (értelmező) törvényben tisztázhatja azt. Amennyiben pedig a tulajdonszerzés jogcímét egyedi jogalkalmazói döntésnek kell meghatároznia, akkor mindaddig, amíg az átadandó dolgokon a tulajdonszerzést jogerős hatósági (bírósági) határozat meg nem állapítja, vagyis a tulajdonszerzés jogcíme vitatható (ideértve a kiterjedését meghatározott dolgokra), az Alkotmány 13. § (1) bekezdése alapján a kérdéses vagyontárgyakra nézve az alkotmányos tulajdonvédelem nem vonatkozik. (ABH 1996, 496, 500.)

Az indítványozó által kifogásolt esetben az eljárási oltalommal keletkező vagyoni jog jogalkalmazói döntésen alapul. Az alkotmányos tulajdonvédelem erre a vagyoni jogra csak akkor terjed ki, ha azt már jogerős hatósági (bírósági) határozat megállapította. A jogerős hatósági (bírósági) határozatot megelőző kutatásokra, fejlesztésekre, beruházásokra ezért a tulajdon alkotmányos védelme nem vonatkozik.

Az Rsztn. hatálybalépése előtt megszerzett jogerős hatósági (bírósági) határozaton alapuló eljárási szabadalmakra ugyanakkor kiterjed az alkotmányos tulajdonvédelem. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a korábban keletkezett eljárási szabadalmakat érintően a tulajdonhoz való jog sérelme megvalósult-e.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: „az alapjogi tulajdonvédelemnek az a sajátossága, hogy a tulajdon korlátozására a törvénnyel érvényesített közérdek alkotmánybírósági vizsgálata nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem arra szorítkozik, indokolt-e a közérdekre hivatkozás. A tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál viszont az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Aránytalannak tekintette például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha az bizonytalan, például időtartama nem kiszámítható.” [36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998,263,288.]

A törvényhozó indokolt közérdekre hivatkozva, vagyis a szabadalmi eljárás megkönnyítése érdekében tette lehetővé az Rsztn. 20. §-a által a gyógyszer, vegyi termék vagy élelmiszer előállítására vonatkozó eljárási szabadalmi bejelentések átalakítását a termékre is kiterjedő bejelentésekké. Ennek során előfordulhatott, hogy az immáron termékre is kiterjedő eljárási szabadalmi bejelentések tárgya egy, korábban már megszerzett eljárási oltalom tárgyával azonos volt; csupán a korábbi eljárási szabadalom nyomán eltérő eljárással állították elő ugyanazt a terméket. Ezeket az eljárási oltalmakat érintette a folyamatban lévő eljárási szabadalmi bejelentések átalakítása. A korábban megszerzett eljárási oltalom azonban az előhasználati jog szabályozása (Rszt. 14. §, Szt. 21. §) révén az utóbb keletkezett, azonos tárgyú termékszabadalmakkal szemben védelemben részesül. Az előhasználati jog alapján történő védelem miatt a korábbi eljárási szabadalmakat a folyamatban lévő bejelentések átalakítása, illetve annak alapján a termékre vonatkozó szabadalom megadása nem korlátozza. Az előhasználóval szemben az utóbb megadott szabadalmi oltalom - meghatározott törvényi feltételekkel - hatálytalan [Rszt. 14. § (2) bekezdés; Szt. 21. § (3) bekezdés], A korlátozás hiányában a korábbi eljárási szabadalmakat érintően az alapjogi tulajdonvédelem megsértésére nem került sor.

2.2.3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban pedig már korábban megállapította, hogy a „vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozásjogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.]

Az Rsztn. 20. §-a értelmében a gyógyszer, vegyi termék vagy élelmiszer előállítására vonatkozó eljárási szabadalmi bejelentéseknek a termékre is kiterjedő bejelentésekké történő átalakítása nem akadályozta meg a gyógyszer-előállítás vállalkozási tevékenységben való folytatását, illetve nem is korlátozta ezt a tevékenységet. Erre tekintettel a vállalkozás jogának sérelme nem volt megállapítható. A piacgazdaság követelményének megfelelő diszkrimináció-tilalom megvalósulásának vizsgálatára pedig az alábbiakban (Indokolás IH/3. pont) kerül sor.

2.3. Az indítványozó érvelése szerint továbbá visszamenőleges hatályú és kiszámíthatatlan rendelkezést tartalmaz az Rsztn. 20. §-a azért is, mert annak alapján a termékoltalom megszerzése hátrányosan érintette a hazai gyógyszer- előállítóknak az eljárási szabadalmakra épülő gyógyszerfejlesztését, s „a gyógyszeripar és az egészségbiztosítás, valamint a magyar társadalom egésze számára súlyos megpróbáltatást okozott”. Mindennek oka pedig az, hogy kiszámíthatatlanná vált a korábbi eljárási oltalomnak megfelelő hasznosítási cselekmények sorsa.

Az Alkotmánybíróság azonban már kifejtette: „Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan.” [55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296, 305.]

2.4. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét állította továbbá arra tekintettel is, hogy a Fővárosi Bíróság határozatát megelőzően, a termékoltalom engedélyezésével kapcsolatban, a rendelkezés eltérő értelmezésén alapuló gyakorlat érvényesült. Az Alkotmánybíróság azonban a támadott rendelkezésnek csak azt az értelmezését vizsgálhatja felül, amelyet a joggyakorlat egységesen követ. Az ettől eltérő, korábbi jogértelmezést követő gyakorlat felülvizsgálata az Alkotmánybíróságnak nem feladata: „a törvényhozó által nyitva hagyott kérdéseket a joggyakorlat válaszolja meg (...) Az Alkotmánybíróságnak nem feladata, hogy akár a jogalkotó, akár a jogalkalmazó helyébe lépve a törvény által nyitva hagyott kérdéseket eldöntse, vagy a hiányokat pótolja” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 266.].

2.5. Az Alkotmánybíróság a fenti vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az Rsztn. 20. §-a nem tartalmaz visszamenőleges hatályéi rendelkezéseket. Nem sérti a szerzett, illetve megszerezhető jogok védelmét, s azzal kapcsolatban a tulajdonjog, illetve a vállalkozáshoz való jog sérelme sem volt megállapítható. Az sem ütközik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának elvébe, hogy az eljárási szabadalmakra épülő korábbi gyógyszerfejlesztés számára nehézséget okozott a jogszabályváltozást követően a termékoltalmi rendszerhez való igazodás. Nem állapítható meg továbbá, hogy az Rsztn. 20. §- ával kapcsolatban bizonytalan, egymással ellentétes jogalkalmazói gyakorlat érvényesül.

Mindezek alapján az Rsztn. 20. §-ában foglalt rendelkezés nem ellentétes a jogbiztonság alkotmányos elvével, a tulajdonvédelemmel, illetve a vállalkozáshoz való joggal.

3. Az indítványozó állította továbbá, hogy a jogegyenlőség követelményét is sérti a támadott rendelkezés, mert bár a bel- és külföldi gyógyszer-előállítók számára azonos szabályozást tartalmaz, az azonban az előbbieket hátrányosan érinti. A belföldiektől ugyanis nem várható el, hogy rendelkezzenek olyan külföldi termékszabadalmi bejelentéssel, amit a támadott rendelkezés megkíván.

Az Alkotmánybíróság már megállapította:

„Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyen-